Negyven éve robbant fel a csernobili reaktor

A robbanások hajnali 1 óra 23 perckor rázták meg az erőművet. A negyedik blokk reaktortermének teteje leszakadt, radioaktív grafit- és üzemanyagdarabok repültek szét, több helyen tűz ütött ki. A helyszínen dolgozók közül többen azonnal halálos sugárdózist kaptak, a tűzoltók pedig úgy vonultak ki, hogy nem tudhatták, milyen környezetben dolgoznak.

A balesetet sokáig egyszerűen emberi hibára próbálták visszavezetni, a későbbi vizsgálatok azonban árnyalták a képet. A személyzet több szabálytalanságot is elkövetett, de a reaktor konstrukciós hibái, az ellentmondásos utasítások, a biztonsági kultúra hiányosságai és a szovjet rendszer titkolózása együtt vezettek a tragédiához. Már a katasztrófa előtt is több tucat üzemzavart és építési-szerelési problémát rögzítettek a csernobili erőműnél, de ezek egy részét csak évtizedekkel később hozták nyilvánosságra.

A végzetes éjszakán egy biztonsági tesztet akartak végrehajtani. A reaktor teljesítményét alacsony szintre csökkentették, ahol az instabillá vált, majd az AZ–5 vészleállító gomb megnyomása után a szabályozórudak grafitvégei rövid időre nem fékezték, hanem tovább növelték a teljesítményt. Ez váltotta ki azt a folyamatot, amely előbb gőz-, majd kémiai robbanáshoz vezetett.

A hatóságok késve reagáltak. Pripjaty 50 ezres lakosságát csak 36 órával a robbanás után kezdték evakuálni, sokan azt hitték, három nap múlva visszatérhetnek. Később a tíz-, majd harminckilométeres zónából is kitelepítették az embereket. A radioaktív felhő közben elérte Európát, Svédországban, majd több más országban is riasztottak a sugárzásmérők. Moszkva először csak szűkszavúan ismerte el a balesetet, Mihail Gorbacsov május 14-én szólt csak nyilvánosan a lakossághoz.

A következmények felszámolására mintegy 600 ezer embert mozgósítottak: katonákat, tűzoltókat, mérnököket, orvosokat és más szakembereket. Ők végezték a sugárfelderítést, a fertőzött talaj eltávolítását, a járművek és épületek mentesítését, valamint a reaktor fölé emelt szarkofág építését. A negyedik blokkot 1986. november 30-ára zárták le acélból és betonból készült védőszerkezettel.

A halálos áldozatok száma máig vitatott. Közvetlenül a robbanások miatt két ember halt meg az éjszaka, 134 embernél diagnosztizáltak akut sugárbetegséget, közülük 28-an még 1986-ban meghaltak. A hosszabb távú egészségügyi következmények közül a pajzsmirigyrák növekedése a leginkább dokumentált, főként azoknál a gyermekeknél, akik radioaktív jóddal szennyezett tejet fogyasztottak.

Csernobil nagyon gyorsan a szovjet rendszer hibáinak, életidegenségének szimbólumává vált, ugyanakkor Nyugaton megerősítette a zöldmozgalmakat. A nemzetközi nukleáris biztonsági előírásokat azóta jelentősen szigorították, a zóna pedig a 2000-es évektől az ukrajnai háborúig turistalátványossággá változott. Az ember eltűnésével sok állatfaj visszatért a zóna erdeibe, ahol biológusok kutatják a sugárzás okozta mutációkat.

A negyedik blokk romjai alatt továbbra is nagy mennyiségű nukleáris anyag található, így Csernobil mai napig fenyegetést jelent.