Ősi sebészek

A területen talált csontok vizsgálata vitathatatlan bizonyítékot szolgáltat. Ezek olyan beavatkozások nyomait mutatják, amelyeket ma sebészi beavatkozásnak nevezünk. Elsősorban koponyafúrásokról van szó, azaz a koponyacsontok szándékos átfúrásáról. Ez még a modern sebészek számára is kockázatos beavatkozás, amely nagy óvatosságot igényel, hogy ne sérüljön az agy.

A legérdekesebb azonban az, hogy néhány csontvázon végtagamputációk vagy hosszú csontokon végzett műtétek nyomai láthatók. A csontok olyan módon gyógyultak, ami arra utal, hogy a betegek túlélték ezeket a beavatkozásokat, és hosszú ideig tovább éltek. Ez arra enged következtetni, hogy a korabeli orvosok nemcsak műtéteket tudtak végrehajtani, hanem a posztoperatív ellátás alapjait is ismerték, és valószínűleg rendelkeztek olyan módszerekkel, amelyekkel minimalizálni tudták a fertőzés kockázatát. A sírokban talált eszközök csak megerősítik ezt a képet. Pontosan megmunkált bronz és csont pengéket találtak, amelyek alakja és élessége tiszta vágásokat tett lehetővé. Néhányuk feltűnően hasonlít a modern szikékhez. Mint látható, a sebészet alapelvei, nevezetesen az éles és tiszta eszközök szükségessége, már jóval a modern korszak előtt ismertek voltak és alkalmazták őket - írja a focus.pl.

Generációkon át öröklődő tudás

Ez a felfedezés egy izgalmas rejtélyt vet fel. Évtizedekig azt hitték, hogy az ókori világ fejlett orvostudományának központja a mediterrán civilizációk, Görögország és Róma voltak. Kiderült azonban, hogy a távoli Altajból származó nomád közösségek is kifejlesztették saját, ugyanolyan kifinomult technikáikat. Felmerül a kérdés, hogy hogyan adták át és őrizték meg ezt a speciális tudást az írásbeliséget nem használó társadalmakban. Valószínűleg ez egy szigorú, közvetlen tanítási rendszernek köszönhető, amelyben a tapasztalt mester a kiválasztott tanítványnak adta át tudását.

Egy ilyen folyamat nem csak tehetséget igényelt mindkét fél részéről, hanem olyan kidolgozott módszereket is, amelyek lehetővé tették a tudás évszázadokon át történő megőrzését. Ez azt mutatja, hogy az „iskola” intézménye, még ha informális is, már jóval az első akadémiák létrehozása előtt létezett.

A felfedezés új fejezetet nyit az orvosi régészetben. További kutatások, beleértve a DNS- és izotópanalízist, további részleteket tárhatnak fel ezeknek a közösségeknek az egészségi állapotáról, étrendjéről és gyógyszereiről. Minden új lelet potenciálisan új információkat nyújthat az ősi fájdalomcsillapító gyógynövényekről vagy gyógyászati gyakorlatokról. Természetesen nem tudjuk, hogy ezek a gyakorlatok mennyire voltak elterjedtek, és a kezelések hány százaléka volt sikeres. Lehetséges, hogy kiváló, de kevés szakember nyomaira bukkantunk. Mindazonáltal már az a tudat is megváltoztatja a nézőpontunkat, hogy 2500 évvel ezelőtt, az Altaj-sztyeppéken valaki higgadt fejjel és biztos kézzel végzett bonyolult műtéteket.