Történelem

A világ legidősebb nyomtatott könyve

A Gyémánt szútra története

A Vajracchedika Prajnaparamita szútrát szanszkritról angolra fordították, többek között Gyémánt szútra, Gyémántvágó szútra, Vajra szútra és Vajra vágó szútra néven. Ezt a szútrát (egy szanszkrit szó, amely vallási tanítást vagy prédikációt jelent, különösen Buddha prédikációját) általában a mahájána buddhizmus egyik legelismertebb szövegének tekintik. A szent szöveg egy példányát, amelyet a kínai Dunhuang Mogao-barlangjaiban fedeztek fel, úgy írják le, mint „a világ legkorábbi teljesen fennmaradt, nyomtatott könyvét”.

A világ legidősebb nyomtatott könyve
A Gyémánt Szútra egy részlete a londoni British Libraryben
Fotó: AFP/Justin Tallis

A Gyémánt szútra a korai mahájána szútrák egy nagyobb kánonjának része, amelyet Prajnaparamita (jelentése: „a bölcsesség tökéletessége”) szútrákként ismernek. Egy másik jól ismert szútra ebben a kánonban a Szív szútra. A mahájána buddhista legenda szerint ezeket a szútrákat Gautama Buddha diktálta különböző tanítványainak. Ezeket a szent tanításokat ezután 500 évig rejtve tartották, és állítólag csak akkor fedték fel őket, amikor az emberiség felkészült arra, hogy tanuljon belőlük. A tudósok azonban úgy vélik, hogy ez a kánon nem néhány év, hanem évszázadok alatt jött létre.

Bár ezeket a szútrákat az i. e. 1. században kezdték írni, a kánon csak több évszázaddal később készült el.

A Gyémánt Szútrát rövid szövegnek tartják, és állítólag egy tipikus angol fordítás körülbelül 6000 szót tartalmaz. Mindazonáltal az üzenete mélyen gyökerező, és különféle értelmezésekre nyitott. A Gyémánt Szútra talán egyik legalapvetőbb értelmezése az, hogy Buddha arra buzdítja követőit, hogy „vágják át magukat a valóság illúzióin, amelyek körülveszik őket”, és így ismerjék fel azt, ami valóságos.

Úgy tartják, hogy a Gyémánt Szútrát először i. sz. 401-ben fordította kínaira egy Kumarajiva nevű buddhista szerzetes. Állítólag a következő században Zhao Ming herceg, Liang Wu császár fia, 32 fejezetre osztotta a szútrát, és mindegyiknek címet adott. Bár nem mindig használják, ezeket a felosztásokat de máig vannak akik használják. A Gyémánt Szútra történetének egy másik fontos eseménye Huineng, a csan buddhizmus hatodik és egyben utolsó pátriárkájának megvilágosodása. Huineng önéletrajza szerint, amikor a szerzetes serdülőként tűzifát árult a piacon, hallotta a Gyémánt Szútrát szavalni, és ennek eredményeként elérte a megvilágosodást.

A 20. század elején egy Wang Yuanlu nevű taoista pap volt a kínai Dunhuangban található Mogao-barlangok önjelölt gondnoka. Ekkor fedezte fel Wang a titkos ősi kéziratokat tartalmazó rejtekhelyet, amelyek iratait ma Dunhuang-kéziratoknak neveznek. Ezen ősi kincsek között volt a Gyémánt Szútra egy példánya, amelyet „a világ legkorábbi teljes fennmaradt, keltezett nyomtatott könyveként” írtak le.

1907-ben a magyar-brit régész, Sir Aurel Stein megérkezett Dunhuangba, és meglátogatta a Mogao-barlangokat. Találkozott Wang Yuanluval, és 130 fontért sikerült Londonba hoznia 24 kéziratokkal teli ládát, valamint öt festményekkel, hímzésekkel és műtárgyakkal teli dobozt. A Gyémánt Szútra is ezek között a tárgyak között volt. Más perspektívát kínált a Pekingi Nemzeti Könyvtár 1961-es jelentése, miszerint a szútrát „több mint ötven évvel ezelőtt ellopta” Stein. A megvásárlás/ellopás eredményeként a Gyémánt Szútra Mogao-barlangokból származó példánya ma a londoni British Libraryben található – írja az origins.net.

Kapcsolódó írásaink