Történelem
Az egyiptomi mumifikáláshoz használt összetevőket illatuk alapján azonosítják
A méhviaszt, a bitument és az állati zsírokat mind a holttestek mumifikálásához használták.

A mumifikálás gyakorlata körülbelül 4500 évvel ezelőtt, az ókori Egyiptom Óbirodalma idején vált népszerűvé, és egészen a római korig folytatódott. Az évek során a balzsamozási összetevők összetétele megváltozott, különböző időpontokban különböző típusú növényi olajokat, állati zsírokat és gyantákat használtak, valamint változó mennyiségű méhviaszt és bitument.
Eddig a kutatóknak bonyolult kémiai elemzési technikákra kellett támaszkodniuk a balzsamok összetevőinek azonosításához, amelyek közül néhány helyrehozhatatlanul károsíthatja a törékeny múmiákat. Azonban, mivel minden egyiptomi múmia „jellegzetes dohos szagot” áraszt, az új tanulmány szerzői elgondolkodtak azon, hogy meg tudják-e állapítani az ősi balzsamok összetételét az általuk kibocsátott illékony szerves vegyületek alapján - írja az IFLScience.
A tanulmányban vizsgált múmiák szinte az ókori Egyiptom teljes történelmét lefedték, i. e. 2000-től i. sz. 295-ig. Összességében a kutatók azt találták, hogy az azonos történelmi korszakból származó múmiák nagyjából azonos illékony profilokat mutattak, ami tükrözi, hogyan változtak a balzsamozási technikák az idők során.
Például az Új Birodalom, a Ptolemaiosz-dinasztia és a római korszak múmiái mind tartalmaztak bitumen nyomokat, míg a korábbi múmiákban nem volt jelen ez a kőolajból nyert összetevő. A használt méhviasz mennyiségének, valamint a balzsamokban található zsírok és olajok típusának különbségei is hozzájárultak a különböző korszakok múmiáinak illatösszetételéhez.
A kutatók anélkül is, hogy tudták volna, milyen olajokat és zsírokat használtak, a múmia illatában található illékony vegyületek alapján meg tudták határozni, hogy az melyik korszakból származik. Az illat. A balzsamozási gyakorlatok időbeli különbségei annyira jellegzetesek, hogy a múmia kora bizonyult a legnagyobb hatással lévő tényezőnek az illatprofilját illetően.
Az ősi múmiák illata egyre inkább felkeltette a tudósok figyelmét, egy nemrégiben készült tanulmány pedig számos „édes”, „fűszeres” és „fás” aromát azonosított ezekben a konzervált holttestekben. A legújabb tanulmány szerzői szerint ezeknek az illatoknak a illékony elemzése gyors, egyszerű és nem invazív módszert jelenthet a múmia korának megállapítására és a balzsamozási módszerrel kapcsolatos információk gyűjtésére.
