Miért nem akartak sok gyereket a rómaiak?

Képzeljük el, ahogy egy forró nyári reggelen végig sétálunk az ókori Rómában. A Forumon már ordít a halkereskedő, a szónokok a fél várost megváltanák két mondattal, a szenátorok pedig úgy lépdelnek, mintha személyesen ők találták volna fel a togát.

És mégis, egy dolog nagyon hiányzik a város forgatagában… feltűnően kevés a gyerekzsivaj. Pedig egy ekkora birodalom fővárosában azt várnánk, hogy minden saroknál egy csapat apró gladiátor-palánta kergeti egymást. Vajon mi történt, miért volt ez? A rómaiak tényleg „nem szerettek” sok gyereket vállalni?

A rövid válasz az, hogy szerettek volna, csak nem mindegy, kinek és mennyi gyermek érte meg.

A nagy római titok, nem a szerelem, hanem a számolás döntött

A római elitnél a gyermek nemcsak családi öröm volt, hanem vagyon és örökösödési politika is. Több gyerek egyet jelentett több örökössel, több hozománnyal és az ezzel járó több bonyodalommal.

Egy szenátori családban a „négy-öt gyerek” romantikusan hangzik, de a valóságban könnyen jelenthette azt, hogy a vagyon felaprózódik, a hatalom több kézbe kerül, a szoros, centralizált családi szövetségek pedig szétesnek.

A római arisztokrata néha nem babát ringatott, hanem mérleget tartott a kezében, amivel meghatározta, hogy mennyi föld jut egy fiúnak, mennyi pénz megy el egy lány hozományára, és mennyi marad a család rangjának fenntartására.

És akkor még nem beszéltünk a hétköznapokról. A korabeli városi élet drága volt, sokszor zsúfolt és egészségtelen, a csecsemőhalandóság magas, a járványok és fertőzések pedig nem előzetesen leegyeztetett időpontban érkeztek.

Védekeztek a rómaiak?

A rómaiak meglepően pragmatikusak voltak. Ha volt borra receptjük és fogfájásra kenőcsük, miért ne lett volna „családtervezésre” is?

A fogamzásgátlás eszköztára vegyes volt. Létezett a megszakításos módszer (igen, már akkor is), használtak különféle kenőcsöket, pesszáriumszerű megoldásokat, gyógynövényeket és savas/olajos keverékeket, amelyeket a kor „tudományos” logikája alapján hatásosnak gondoltak.

A leghíresebb történelmi sztár a silphium nevű növény volt, egyfajta ókori szuperfűszer és gyógyszer, amelyről sokan úgy hitték, hogy fogamzásgátló/abortív hatása is lehetett.

Olyan menő volt, hogy a metszete még pénzérmére is rákerült… aztán annyira túlfogyasztották, hogy szinte eltűnt. (Római módra: ami jó, abból még többet, amíg el nem fogy.)

Az abortuszt ismerték és alkalmazták is

Abortusz is létezett, többnyire bábaasszonyok és gyógyítók közreműködésével.

A források alapján az alkalmazott módszerek rendkívül kockázatosak voltak és nem ritkán életveszélyesek is.

A társadalom hozzáállása pedig nem volt egységes. Sokszor nem „vallási” kérdésként kezelték, hanem családi és jogi ügyként.

A magzat helyzete a római gondolkodásban más volt, mint ma, viszont egy dolgot biztosan állíthatunk, a női test fölötti kontrollért folyamatos alkudozás zajlott férj, család és hagyomány között.

A római világban a gyerek érték volt, de nem feltétlenül „minél több, annál jobb” típusú érték. Sok család inkább kevesebb gyereket vállalt, viszont azoknak mindent megadott, nevelést, kapcsolatrendszert, örökséget, társadalmi pozíciót. A rendszer nem a mennyiséget, hanem a túlélést és státuszt jutalmazta.

Róma tehát nem a gyerektelenség birodalma volt, hanem a hideg fejjel számoló, túlélésre optimalizált társadalomé. A Colosseum árnyékában néha nem a kard volt a legveszélyesebb fegyver… hanem a családi költségvetés.