Történelmi mérföldkő az archeológusok számára

Veii földalatti világának új térképe a Villa Giulia Nemzeti Etruszk Múzeum és a Sapienza Egyetem együttműködésének eredménye, az olasz Kulturális Minisztérium támogatásával. Luana Toniolo és Laura Maria Micchetti régészek vezették a kutatást és koordinálták a robottechnológia használatát, hogy hozzáférjenek azokhoz a területekhez, amelyek évszázadok óta elérhetetlenek voltak az emberek számára.

Az ókori város titkos alagúthálózatának térképét készítik, amely felveheti a versenyt a Római Birodalom alagúthálózatával.

A csapat a Magellan nevű autonóm Mars-járóval dolgozott, amelynek felfüggesztési rendszere a NASA Mars-járóinak mintájára készült. Ez a kialakítás lehetővé tette, hogy a szűk, nedves alagutakban is mozoghasson anélkül, hogy a legénység tagjainak biztonságát veszélyeztetné.

A Mars-járó valós időben továbbította a képeket és a mérési eredményeket. Minden szakaszt rögzítettek, és a kutatók szinte méterről méterre követték nyomon a felszínen való haladását.

A kutatást LiDAR lézeres szkennerek egészítették ki, amelyek több millió pontot rögzítettek és háromdimenziós hálós modellt hoztak létre. Mindezeket az információkat geofizikai felmérésekkel és hagyományos régészeti munkával integrálták.

Ennek eredményeként elkészült az első teljes térkép a cuniculi-ról, egy földalatti csatornahálózatról, amelyet az etruszk tanulmányok mindig emlegettek, de soha nem dokumentáltak pontosan - írja a kasvutarinat.

Miért változtatja meg ez a felfedezés Veii és Róma történelmét?

A kutatás eredményei egy korábban gondoltnál sokkal komplexebb infrastruktúrát tártak fel. Az alagutak nem csupán csatornák voltak. Egy hidraulikus rendszer részét képezték, amely szabályozta a szentély és környéke vízellátását. A hálózat csatornákat, víztározókat, víztartályokat és átjárókat tartalmazott, amelyek összekötötték az ókori város különböző szintjeit.

A Portonaccio szentélyben a digitális ásatások egy nagy szent medencét tártak fel az Apollón templom mellett. Ez a később Rómában is átvett tisztítási rituálék része volt, ami arra utal, hogy szimbolikus jelentőségét a hódítás után is megőrizte.

A hálózat különálló belső közlekedési útvonalakat is tartalmaz, amelyek megkönnyítették az erőforrások szállítását vagy a csapatok mozgását ostrom idején.

A kartográfia lehetővé teszi, hogy más szemszögből nézzük az etruszk technológia szintjét. Veija olyan városként tűnik fel, amely víz- és földi erőforrásait olyan pontossággal kezelte, amelyet egészen a közelmúltig szinte mindig Rómának tulajdonítottak.

A megszerzett információk segítségével háromdimenziós talajmodelleket hozhatnak létre, azonosíthatják a még feltáratlan területeket, és megtervezhetik a munkát anélkül, hogy károsítanák az érzékeny struktúrákat. Ezenkívül a digitális krónika eszközül szolgál majd a több évszázad alatt ellenőrizhetetlenül megsemmisült örökség megőrzéséhez.

A Róma és Veii közötti konfliktus története

Róma és Veii közötti kapcsolatok soha nem voltak békések. A mindössze 15 kilométerre egymástól fekvő városok a kereskedelmi útvonalakért, a termékeny földekért és a Tiberis folyó feletti ellenőrzésért versengtek. Az összecsapások a köztársaság első századaiban kezdődtek, és háborús és békés időszakokban egyaránt megismétlődtek.

A döntő pillanat 10 évnyi folyamatos harc után, egy hosszú és kimerítő időszak végén, i. e. 396-ban következett be. Róma Marcus Furius Camillust nevezte ki a római hadsereg parancsnokának, és stratégiája megváltoztatta a konfliktus menetét. Az ókori források szerint alagutat ásatott, amelyen keresztül csapatait meglepetésszerűen be tudta vezetni a városba. Ez a végső csapás megnyitotta az utat a hódítás előtt.

Veii bukása megduplázta Róma területét, és véget vetett annak az időszaknak, amikor az etruszkok még képesek voltak megakadályozni a római terjeszkedést.