Mit tett Kleopátra a világ legnagyobb gyöngyével?

A legenda szerint Egyiptom utolsó ptolemaida uralkodója, VII. Kleopátra egy kehely ecetet ivott meg, miután egy felbecsülhetetlen értékű gyöngyöt feloldottak benne. Plinius állítása szerint a királynő így akarta megnyerni azt a fogadást, amelyet szerelmével, Marcus Antoniusszal kötött. A tudósok nem biztosak abban, hogy Kleopátra gyöngye története valóban megtörtént-e. Mindenesetre bizonyított, hogy a gyöngyök valóban feloldhatók ecetben. Emellett más ókori kultúrákban is fogyasztottak gyöngyöket vagy gyöngyporokat, bár nem ugyanazon okból, mint Kleopátra.

A Giovanni Battista Tiepolo (1696–1770) által festett Kleopátra lakomája című festményen Kleopátra kezében tartja gyöngyét, miközben valószínűleg Marcus Antoniusnak meséli, hogyan fogja megnyerni a fogadást.

A történet forrása: Plinius Természetrajza

A gyöngyök története Plinius Természetrajzának IX. könyvében található, amely hat fejezetet (54–59. fejezetek) szentel a gyöngyöknek. Az első fejezetben Plinius a gyöngyöket a tengerből származó „legmagasabb értékű kincseknek” nevezi. A rómaiak által szerzett gyöngyök származási helyét az Indiai-óceán környékére teszi:

„Bizonyos szigeteken kell keresni őket, de ezek nagyon kevés számban vannak. A leggazdagabb gyöngyforrás Taprobane szigete, és Stoidis, valamint Perimula, India egyik félszigete. A legértékesebbek azonban azok, amelyeket Arábia környékén, a Perzsa-öböl partjain találnak, amely a Vörös-tenger része.”

Plinius részletesen írja le a gyöngyök képződését, begyűjtését és típusait. A gyöngy minőségét a „fehérség, nagy méret, kerek forma, fényesség és súly” alapján határozza meg, és megjegyzi, hogy a gyöngyök származási helyüktől függően különböznek. Például az indiai gyöngy a tükörkő pikkelyéhez hasonlít színében, de méretben felülmúlja az összes többit; a thrákiai Boszporusz gyöngye „pirosas és kicsi”, míg az arab partvidéki gyöngy „erősen hasonlít a jégdarabhoz”.

Plinius gyöngykapcsolatos érdekességei

A következő fejezetben Plinius „figyelemre méltó tényeket” oszt meg a gyöngyökről, például:

• „Teljesen világos, hogy a gyöngy belseje tömör, mivel semmilyen esés nem képes összetörni.”

• „A gyöngyök nem mindig az állat testének közepén találhatók, néha itt, néha ott.”

Plinius rövid történetet is mesél egy teljesen brit gyöngyökből készült páncélról, amelyet Julius Caesar Vénusz Genetrixnek szentelt.

Kleopátra gyöngye története

A történet szerint Kleopátra rendelkezett a világ legnagyobb gyöngypárjával, amely „az egész világon a legnagyobb volt”, és amely „a keleti királyoktól származott öröklés útján”. Marcus Antoniust, Kleopátra szeretőjét, nap mint nap fényűző lakomákkal szórakoztatta. Plinius szerint a királynő, aki nem volt híve az egyszerűségnek, e pompát lenéző arroganciával kezelte.

A történet szerint Antonius kíváncsi volt, vajon lehet-e még fényűzőbb lakomát rendezni. Kleopátra ezt kihívásnak tekintette, és fogadást kötött: egyetlen lakomán tízmillió sesterci értékűt fog elkölteni – szó szerint úgy, hogy egy gyöngyöt ecetbe dob és megissza. Kleopátra a gyöngyöt ecetbe helyezte, amely feloldotta, majd megitta az elegyet. A második gyöngy feloldását Lucius Munatius Plancus megakadályozta, így Antonius veszített a fogadáson.

Később Antonius híres vereséget szenvedett Oktaviántól az aktiumi csatában (Kr. e. 31), és Kleopátra halála a Ptolemaida Királyság végét jelentette; Egyiptom római provincia lett. A másik gyöngyöt háborús zsákmányként kettévágták, és Vénusz fülbevalójaként használták Rómában.

Történelmi előzmények és tudományos megjegyzés

Plinius megjegyzi, hogy Kleopátra nem volt az első, aki gyöngyöt fogyasztott. Egy Clodius nevű férfi, Aesopus tragikus színész fia, kóstolta meg előtte a gyöngyöt „csak a kóstolás élvezetéért”. Plinius összehasonlítja Clodius cselekedetét Antonyval: Kleopátra gyöngye fogadás miatt, Clodiusé pusztán szórakozásból történt.

A tudományos vizsgálatok szerint gyöngyök valóban feloldhatók ecetben, mivel kalcium-karbonátból állnak, és az ecetsavval reagálva kalcium-acetátot, vizet és szén-dioxidot képeznek. Ugyanakkor egy kísérlet szerint egy kb. 1 grammos gyöngy 5%-os ecetben 24–36 óráig oldódik, így valószínűtlen, hogy Kleopátra rövid idő alatt elfogyaszthatta volna a keveréket. Gyorsítás érdekében a gyöngyöt porrá lehetett volna őrölni vagy a keveréket felmelegíteni, de Plinius erről nem tesz említést.

Más kultúrákban, például az ókori Indiában és Kínában, a gyöngypor gyógyszerként és afrodiziákumként is használatos volt. Azonban a tudományos bizonyítékok az egészségre gyakorolt hatásáról gyenge lábakon állnak.

Összességében bár fizikai szempontból lehetséges a gyöngy feloldása ecetben, Kleopátra története valószínűleg csak legenda, és Plinius kritikája a pár fényűző életmódjáról szolgáltatott okot a moralizálásra.