Telepatikus fegyver lett volna a szovjet nyúlkísérlet?

Képzeljünk magunk elé egy szovjet tengeralattjárót az 1950-es évek közepén. A fedélzeten alig néhány napja született nyúl kölykök, száz kilométerekkel arrébb pedig, egy part menti laboratóriumban az anyanyulat helyezték el a fejére erősített elektródákkal. A történet szerint a szovjet haditengerészet azt akarta megtudni, vajon érzi-e az anya „telepatikusan”, mikor megölik a kölykeit a mélyben?

A nyúl érezte, amikor a kölykei meghaltak a tenger mélyén.

Legalábbis ezt állították a szovjet kutatók.

A történetnek ugyan van dokumentált nyoma, de csak elég közvetetten. Egy 1975-ben készült amerikai katonai hírszerzési jelentés Pavel Naumov szovjet kutató állítását említi, melyben a kísérletben a kölyköket a tengeralattjárón egyesével elpusztították, és minden egyes halál pillanatában, mérhetővé vált egy agyi reakció a parton maradt anya EEG-görbéjén. A pontos protokoll, a nyers adatok és az ismételt vizsgálatok azonban máig nem nyilvánosak, a jelentés maga is csak Naumov beszámolójára támaszkodik.

A „telepatikus nyulak” epizód beleillik a Szovjetunió 1960–70-es évekbeli pszichotronikai lázába.

Mi volt a pszichotronikai program lényege?

Pszichotronikai programnak azt a – többnyire titkos, katonai vagy állami – kutatási irányt nevezték a Szovjetunióban (és részben máshol is), amely azt vizsgálta, hogy

· az olyan parapszichológiai jelenségek, mint a telepátia, távolbalátás, pszichokinézis,

· valamint az emberi agy- és idegműködés befolyásolása

felhasználhatók-e fegyverként vagy hírszerzési eszközként.

A cél nem az volt, hogy „szórakoztató parakutatást” végezzenek, hanem hogy kiderítsék:

· lehet-e gondolat útján üzenetet továbbítani,

· befolyásolható-e valaki viselkedése „láthatatlan” módon,

· fejleszthetők-e olyan katonák, kémek, operátorok, akik ilyen képességeket használnak.

Mai szemmel a pszichotronika nagy része nem bizonyított, tudományosan nem igazolt terület, de a hidegháború idején nagyon is komolyan vettek sok ilyen projektet.

A tudomány mai álláspontja sokkal józanabb. Sem a nyulakkal, sem más állatokkal végzett telepatikus kísérletek nem szolgáltattak olyan, szigorúan ellenőrzött adatokat, amelyek meggyőzték volna a neurofiziológusokat vagy a fizikusokat. A Szovjetunióban is erős volt az ellenállás.

A parapszichológiát később az Akadémia gyakorlatilag áltudománnyá minősítette, az állami programokat a 2000-es évekre felszámolták.

A „telepatikus nyulak” tehát nem bizonyított csoda, hanem egy kegyetlen állatkísérletként leírt, hírszerzési jelentésben fennmaradt epizód a hidegháború azon korszakából, amikor a nagyhatalmak még abban is versenyeztek, ki tudja jobban kihasználni az emberi (és állati) elme képzelt határait.