Nem is gondolnánk, de a retusálást már az ókori Egyiptomban is alkalmazták, az előnyösebb képmás megalkotásához. Az elv ugyanaz, csak az eszköz változott, s ezt még Viktória királynő sem vetette meg.
Mindenki, akinek hatalmában áll, szeretne előnyösebb képet hagyni magáról az utókor, esetleg a nyilvánosság számára, melynek érdekében még photoshopot, filtert is bevet. Valójában ez nem modern szokás, hisz mióta létezik a festészet, képalkotás, igyekeztek az emberek szebbnek láttatni külsejüket, mint amivel a természet megáldotta őket. Ezzel azonban nem árt vigyázni, mert ahogy Viktória királynő esete is mutatja, az igazság mindig utat tör magának.
Retusált fáraók, idealizált festmények – A művészettörténetet a hiúság irányította?
Mióta az ember képes képalkotásra, portréábrázolásra, azóta igyekszik szebb képet mutatni a szereplőkről. Erre mi sem jobb példa, minthogy a görnyedt, mélynövésű, dongalábú egyiptomi fáraókat is daliás fiatalembereknek ábrázolták a domborműveken, szobrokon. (Tény, ennek szakrális szerepe is volt, hisz istenként tekintettek rájuk.)
Azonban ahogy a művészettörténet, azon belül is a festészet fejlődése során megfigyelhetjük, a festőecset valamelyest mindig javított az alany vonásain.
Figyelembe véve, hogy a festő a megrendelőnek akart kedvezni, valamint a megszokott stílust is követte, ez egyáltalán nem olyan meglepő. Amikor a 19. század közepétől elterjedt a fotográfia, sokszor egészen megdöbbentő volt a különbség a festmény és a valóság között. Azonban nem kellett félteni a viktoriánus kor emberét, hisz megtalálta a módot, hogy a fényképeket is retusálja.
Retusálás a viktoriánus korban? A photoshop gyökerei
A fotográfia történetének hajnalán, amikor még ón és üveglemezre rögzítették a képeket, még nehézkes, lassú folyamat volt a retusálás. Fő eszköz az ecset, tinta, utófestés, valamint a sötét kamra különféle manipulációja volt, de néha kaparókéssel estek neki a képeknek. Némelyik viktoriánus, illetve Edward-kori „photoshop” mai szemmel nézve is lenyűgöző bravúr volt.
Gyakori célja volt a szerkesztésnek a bőrhibák javítása, bőr kisimítása a kulcscsont, valamint az arcvonások lágyítása, de arra is akadt példa, hogy valakinek nyitott szemeket varázsoltak.
Fotómontázs, vagyis a kombinált nyomtatás – amikor két negatívból hoznak létre egy képet – megnyitotta az utat a fantázia előtt, új művészeti irányzatot indított el. Gyakran sötét, egyszínű hátterek elé helyezték a modelleket, hogy könnyebb legyen a régi fényképek szerkesztése.
A képmanipuláció leghírhedtebb, egyben legismertebb példája az, amikor irreálisan vékony darázsderekat retusáltattak maguknak a nők. Mindezt úgy, hogy a fűző eleve jelentős centiket lefaragott derékbőségükből. Persze szemfülesek könnyen észrevehetik az eredeti test körvonalait, valamint a szerkesztési hibákat. A 19. századi retusálást pedig maga Viktória királynő sem vetette meg.
Catfish vagy viaszszobor? Viktória királynő esete a képmanipulációval
A megjelenésére igényes Viktória királynő mind festményeken, mind fotográfiákon élt a retusálás előnyeivel, mivel kevésbé felelt meg a viktoriánus szépségideálnak. Egy ízben például nemes egyszerűséggel lekapartatta magát egy dagerrotípiáról mert nem tetszett neki, ahogy kinézett. Az évek során több módon igyekezett javítani képein: rendszeresen zsámolyra állva fotóztatta magát, hogy magasabbnak tűnjön, bőrét kisimították.
Mire hatvanas éveit taposta azonban, elszalad vele a retus: haját dúsabbnak, testét karcsúbbnak szerkesztették, eltüntették tokáját, valamint derekát is vékonyabbra faragták – adta hírül a Life.
Ez odáig vezetett, hogy az 1880-as években az újságok cserfesen találgatni kezdték, hogy vajon hogy nézhet ki királynőjük valójában, mert jubileumán készült képein inkább emlékeztetett viaszbábra, semmint hús-vér emberre. Viktória királynő valóban catfishinget követett el, ugyanis az egyik leghíresebb portréja, melyet gyémántjubileumára készítettek, valójában pár évvel korábban készítették egy esküvőn.
