Régészek egy csoportja nemrégiben Mexikóban felfedezte a Yucatán-félsziget sűrű dzsungelében elrejtett, rég elveszett maja város maradványait – írta meg a Greek Reporter.
További vizsgálatok során ezek a szakértők több, piramisokra emlékeztető, több mint 15 méter magasra tornyosuló építményre bukkantak. A régészek nevet adtak a lelőhelynek: Ocomtún, amely maja nyelven „kőoszlopot” jelent.
A maja civilizáció a nyugati félteke egyik legfigyelemreméltóbb társadalma volt. Fenséges piramistemplomaikról és grandiózus kőépítményeikről szereztek hírnevet, amelyek egykor a ma Mexikó, Guatemala és Belize déli részeként ismert területeket díszítették – számolt be a BBC.
Az ősi maradványok nemrégiben történt felfedezése egy Campeche államban található ökológiai rezervátumban történt. Ez a különleges terület, amelyet sűrű növényzet jellemez, eddig nagyrészt feltáratlan maradt.
Légi lézerszkenneléssel keresik a maja várost
A mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) elárulta, hogy az ősi maja város megtalálása közvetlen eredménye volt a középső maja síkság régészetének dokumentálására irányuló, kiterjedt terepmunkának. Ez a hatalmas terület mintegy 3000 négyzetkilométernyi lakatlan dzsungelt foglal magában.
Az INAH kiemelte a Houston Egyetem által végzett légi lézerszkennelés döntő szerepét a kutatócsoport munkájának segítésében. Ez a fejlett technológia lehetővé tette a csapat számára, hogy számos, korábban a dzsungelben rejtve maradt, a spanyolok előtti építményekből álló csoportot azonosítson.
Az Ivan Sprajc által vezetett csapat meglepetésének adott hangot, hogy a feltárás során egy vizes élőhelyekkel körülvett, magasan fekvő földterületet találtak. Ennek a magaslatnak a felfedezése figyelemre méltó felfedezés volt.
A kutatók közelebbi vizsgálat során egy sor jelentős építményre bukkantak, amelyek ezen a magaslaton helyezkedtek el. Sőt, ezek között volt egy figyelemre méltó, 15 méter magas, piramis alakú építmény is.
Változások az alföldi maja civilizációban
Sprajc az INAH által kiadott közleményben hangsúlyozta, hogy a helyszín fénykorában regionális csomópontként nagy jelentőséggel bírt. A környező területen belül a különböző tevékenységek és kölcsönhatások kulcsfontosságú központjaként szolgálhatott.
Továbbá a hengeres kőoszlopok, amelyek megragadták a kutatókat, és amelyek a lelőhely Ocomtún elnevezéséhez vezettek, valószínűleg az épületek felső szintjein található helyiségek bejárataiként funkcionáltak.
Sprajc elemzése szerint a lelőhely Kr. u. 800 és 1000 között jelentős átalakulásokon ment keresztül. Ezek a változások az alföldi maja civilizáció 10. századi hanyatlását és összeomlását megelőző időszakban következtek be.
