A statisztikák szerint naponta harminc-negyven kiskorú szökését jelentik be, többségük a gyermekotthonokból hiányzik, de sokszor saját családjuktól is „lelépnek”, mert a szülők képtelenek, vagy nem is akarják megadni nekik azt a biztonságot, azt a légkört, amire szükségük lenne. Leginkább lelki segítséget kaphatnak a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány segélyvonalához forduló betelefonáló fiatalok.
Az útra kelt gyermekek nincsenek felkészülve a továbbiakra (Fotó: Csudai Sándor)
„Fontos, hogy bizalmat kapjunk a krízisvonalat hívó gyerekektől. Valódi, hosszú távú megoldásokhoz szeretnénk segíteni őket, ezért ezt a bizalmat meg is szolgáljuk. Semmi sem történhet a segítségkérő háta mögött, igyekszünk minden lépést a gyerek beleegyezésével tenni” – mondta lapunknak Reményiné Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője. „Minden egyes eltűnés a rossz működés jele, tünete, ezért, ha szükséges, értesítjük a gyermekvédelmet, az iskolát és a szülőket is, de ehhez az kell, hogy a hívó lemondjon az anonimitásáról” – tette hozzá.
A szökéseknek többféle oka lehet, például a szülők elváltak, és a gyerek mindkét helyen fölöslegesnek érzi magát. A szülők a saját mentális és egzisztenciális problémáik miatt nem tudják figyelembe venni gyerekük igényeit, szükségleteit. Állandósult a bántalmazás a családban, és a kiskorú érzelmi vagy szexuális visszaélés áldozatává válik.
„Tessék nekem elintézni, hogy soha ne kelljen hazamennem” – nemegyszer hangzott már el ilyen kétségbeesett kérés a Kék Vonal eltűnt gyerekek telefonvonalán. Az otthoni veszekedések odáig is fajulhatnak, hogy egy apa maga mondja azt a lányának, csomagoljon és menjen az anyjához. Innen egy lépés, és a tini úgy érzi, még az utcán is jobb neki. Akkor is, ha fogalma sincs, mit eszik, hol alszik és hogyan védi majd meg magát.
A segítő munka legfontosabb része a titoktartás: amit a hívó elmond, a Kék Vonal és közte marad – amíg ő máshogy nem látja hatékonynak. Ezért konkrét történeteket a lelkisegély-szolgálattól nem tudnak idézni, de szinte mindenki látóterében vannak olyan rosszul működő családok, ahol a gyereknek előbb-utóbb mindenütt jobb lesz, mint otthon.
A szeretet hiánya, az érzelmi elhanyagolás legalább olyan erős fegyver, mint a fizikális, verbális bántalmazás, az otthoni „balhés” légkör pedig hozzájárul ahhoz, hogy egy gyerek az utcára meneküljön.
„Ugyan a szökés az állami gondozottak körében gyakoribb, a segélyhívások nagyjából azonos arányban jönnek a szülői házból és a nevelőotthonokból menekülőktől. Talán a családban élők még kicsit jobban bíznak abban, hogy a felnőttektől érkezhet segítség. Gyakran hallani az elmondhatatlan rossz jegyet vagy bizonyítványt mint a szökés előzményét, de az ilyesmi önmagában sosem ok, inkább csak az utolsó csepp a pohárban, ami ahhoz kell, hogy a gyerek ne merjen, ne akarjon hazamenni” – véli a szakmai vezető.
Csekeő Borbála úgy látja, vannak olyan családszerkezetek, ahonnan több gyerek szökik vagy vágyódik el. „Sok hívónk él egyszülős családban, vagy ott, ahol már újraházasodott a szülő, és a nevelőanya vagy a nevelőapa teszi lehetetlenné a gyerek mindennapjait. Természetesen a teljes család sem egyenlő a jól működő családdal. Sokszor a szülők állandó veszekedése, a balhék, hogy „apa megint kiabál, veri anyát, anya meg sír”, mindennapos élménnyé válnak, már elviselhetetlenné a gyerek számára, ezért kétségbeesésében a szökést választja. Rizikófaktor még a szülők tartós betegsége, megoldatlan, kezeletlen lelki problémái és az alkoholizmus” – tette hozzá.
A szakember szerint a hirtelen elhatározásból útra kelt, családban élő gyerekek nincsenek felkészülve arra, mi is vár rájuk kint. Sajnos akik nem jutnak el valódi segítőkig, akik nem térnek egy-két napon belül vissza a családjukba, könnyen egyirányú útra léphetnek, a csellengő gyerekekre szakosodott bűnbandák pillanatok alatt kiszemelik őket. „Mindig érkezik egy „megmentő”, aki befogadja, ágyat, meleg ételt ad a gyereknek, persze mindezt nem önzetlenül. Az érzelmileg könnyen manipulálható gyerekek kiszolgáltatottságát tovább fokozza, ha őt is bevonják bűncselekményekbe, prostitúcióra kényszerítik, ezen az úton hamar zsarolhatóvá válik, és nagyon gyakran drogfüggővé. És innen indulhat az ördögi kör. Főleg, hogy a gyerekek többsége a kiszolgáltatott helyzetből nem is mer segítséget kérni. Nemcsak megszökött, de üldözött is lett. Olyan dolgokra kényszerítették, amelyekről senkinek nem akar beszélni, fél a hatóságokhoz fordulni, és egyre kevésbé bízik a felnőttben” – figyelmeztet a krízisvonal szakmai vezetője.
