A világegyetem egyik, a vártnál lényegesen hidegebb területét fedezték fel 2004-ben a csillagászok a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás vizsgálatakor, amelynek létezésére a közelmúltig nem tudtak kielégítő magyarázatot adni. Egy magyar szakemberek vezette kutatócsoport most meggyőző elmélettel állt elő, és tanulmányukat az egyik legrangosabb asztrofizikai folyóiratban, a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society áprilisi számában jelentették meg.
Univerzumunk kezdetben forró plazmából állt, amelyen nem tudott áthatolni a fény és a hasonló elektromágneses sugárzás. Ez az anyag az ősrobbanás után körülbelül 380 ezer évvel hűlt le annyira, hogy a benne szabadon mozgó protonok és elektronok hidrogénatomokká egyesülhettek. A világűrben ettől kezdve terjed akadálytalanul a fény, és a világegyetem gyors tágulása miatt vannak olyan távoli területek, ahonnan csak ma érkezik ide az a sugárzás, amelyet még ez az ősi plazma bocsátott ki csaknem tizennégymilliárd évvel ezelőtt. A tér folyamatos tágulása miatt e sugárzás hullámhossza időközben megnőtt, és jelenleg kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásként ér el bennünket.
Az ősrobbanás után a világegyetemet kitöltő plazma nem volt teljesen homogén, előfordultak benne kisebb-nagyobb sűrűségingadozások, melyekből később az univerzum a galaxishalmazok, illetve a közöttük lévő nagyobb üres térségek alakultak ki.
A csillagászok csak az 1990-es évek elején, műholdas megfigyelésekkel bukkantak rá ezekre az igen enyhe, mikrokelvines nagyságrendű hőingadozásokra, melyekből összeállították a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás hőtérképét, amelyen azonban van néhány furcsa terület. Ezek a hideg foltok, melyek közül a 2004-ben felfedezett térrészben az átlagos hőingadozás négyszerese tapasztalható.
Az ELTE Fizikai Intézetének munkatársa, Frei Zsolt vezette Lendület-kutatócsoport friss eredménye szerint az eltérést valószínűleg nem a mikrohullámú háttérsugárzás forrásának hőmérsékletingadozása, hanem egy óriási képződmény okozza.
A Naprendszertől hárommilliárd fényévre található, galaxisokban igen szegény területet a szakemberek supervoidnak nevezik, és még saját kategóriájában is szokatlanul nagynak számít. A magyar csillagászok szerint 1,8 milliárd fényéves átmérőjével ez a ember által valaha felfedezett leghatalmasabb struktúra a világegyetemben.
