Tech
Az ukrán háború új fegyvere, a kód és ez ijesztőbb, mint hinné
Nem a tank a lényeg, hanem a szoftver és ez mindent felülír
Van egy mondat, amitől ma már nem csak a telefonunk remeg meg, hanem a hadipar is: „Elérhető egy új frissítés.” A különbség csupán annyi, hogy míg nálunk a kamera lesz jobb vagy az aksi bírja tovább, a fronton egy update azt jelenti, hogy túlél-e a drón, lát-e a zavarásban a rendszer, vagy megint a tegnapi logika szerint játszunk egy holnapi háborút.
A 2022 óta zajló orosz–ukrán háború megmutatta, hogy a modern hadviselésben brutális a fejlesztés tempója. Ami ma működik, holnapra elavulhat. Az Európai Bizottság friss ágazati anyaga konkrétan kimondja, hogy Ukrajna tapasztalata szerint ma már nem elég csúcstechnológiát gyártani, hanem gyorsan alkalmazkodni, iterálni, tömegben és költséghatékonyan előállítani kell.
És itt jön a fordulat, a fegyverek világa elkezdett úgy viselkedni, mint a szoftveripar.
Mi az a „szoftverfegyver”? (Nem, nem a Terminátor)
A „software-defined” (szoftverrel alakítható) hadieszköz lényege egyszerű, mégis ijesztően új, a képességek jelentős része nem a vasban, hanem a kódban lakozik. Ha változik a harctér (például új zavarótechnika jelenik meg, más drónok jönnek, új ellenintézkedések terjednek), akkor nem feltétlenül kell komplett rendszereket lecserélni, elég lehet modult cserélni, vagy szoftvert frissíteni.
A Bizottság ezt az ukrán oldalon tapasztalt hatékonyság egyik kulcsának nevezi. A valós idejű adatfúziótól a digitális célmegjelölésen át az adaptív elektronikai hadviselésig a szoftver lett „a motor”. Ugyanitt hangsúlyozzák, hogy a modularitás és a nyílt architektúra azért fontos, mert így lehet gyorsan újra konfigurálni, fejleszteni, integrálni a rendszereket és Ukrajna pontosan azért folytatott napi küzdelmet sokszor, mert a külföldről kapott eszközök között kicsi volt az átjárhatóság.
Kijelenthetjük, hogy ha a rendszerünk zárt, az olyan, mintha lenne egy csúcsmobilunk… csak épp nem telepíthetünk rá semmit.
A front gyors tanítómester. Nyugati és európai gyártók arról beszélnek, hogy az ukrajnai háború tapasztalatai miatt a fejlesztés egyre inkább moduláris, „lego-szerű” irányba megy, ahol komponenseket lehet cserélni és a szoftver lett a fő terület, amit gyorsan lehet frissíteni.
Ez a szemlélet gyakorlatilag átírja a klasszikus hadibeszerzési logikát. Régen egy fegyverrendszer évtizedekig „ugyanaz” volt. Ma? Verziót kap. Jön a 1.1, 1.2, aztán a „hotfix”, mert a valóság sajnos nem béta-teszt.
A trend nem elméleti. A német Rheinmetall digitális rendszereinél már úgy beszélnek a nyílt architektúráról, mintha egy katonai app store lenne. A Tactical Core hozzáférést ad különféle adatokhoz (vezetési rendszerek, szenzorok, „effektorok”), és a szoftverkönyvtárakból új funkciók építhetők fel.
A másik, még látványosabb irány az interoperabilitás, azaz, ha egyszer a harctéren drónok rajai dolgoznak, akkor élet-halál kérdése, hogy „beszélnek-e egymással”. Nem véletlen, hogy a Financial Times szerint a Rheinmetall egy amerikai szoftvercéggel (Auterion) olyan közös működési szabványon dolgozik, amely segítené az autonóm rendszerek közös vezérlését és összehangolását.
De a szoftver csak akkor ér valamit, ha van hálózat is hozzá. A Reuters arról írt, hogy a Nokia és a Rheinmetall többségi tulajdonában lévő Blackned megállapodást kötött következő generációs, mobil taktikai hálózatok fejlesztésére a német hadsereg számára, lehetővé tette az integrációt a Rheinmetall digitális platformjához.
Vagyis a „fegyver frissül, mint a telefonod” mondat már nem metafora, ez már maga az üzleti terv.
Ennek a trendnek az előnye nyilvánvaló, a gyors reakció, olcsóbb képességfrissítés, jobb együttműködés a rendszerek között. De van árnyoldala is. Ha a haditechnika szoftverré válik, akkor megjelenik a klasszikus digitális félelem is, hogy mi van akkor, ha a frissítés rossz? (Az ember a saját laptopján is látott már olyan update-et, ami után csak egy mondat maradt: „Hiba történt, próbálja újra később.”)
A modern háború viszont nem vár, nincs próbaidő.
Európa ezért most rohamtempóban tanulja újra a hadipart. Nem csak üzemeket épít, hanem kódot, rendszer-architektúrát, gyors tesztelést és folyamatosan fejleszt is.
A 20. században azt mondtuk, hogy a hadseregnek tank kell. A 21. században így hangzik a kérdés: milyen verzió? milyen interfésszel? milyen frissítési ciklussal?
És lehet, hogy ez a legijesztőbb mondat a háborúból. Nem az, hogy „jönnek”, hanem az, hogy „újraindul a rendszer.”
