Tech
Mikrohullám az ukrán fronton
A fegyver, ami „megsüti” a drónt, vége a száloptikának?
Csakhogy most jön a fordulat, ami sci-finek hangzik, de nagyon is valós. Egy amerikai teszten egy nagy teljesítményű mikrohullámú (HPM) rendszerrel még egy száloptikás drónt is ki tudtak ütni. Magyarul, a „vezetéken” át visszajátszhatjuk a drón videóját az utolsó pixelig, de közben valaki szó szerint kikapcsolja a villanyt az elektronikáján.
A „nem zavarható” drón, amitől mindenki ideges lett
A száloptikás FPV-k 2024–2025 évfordulóján futottak fel látványosan, mert a fronton mindkét oldal brutális tempóban fejlesztette a zavaróegységeket. A Guardian helyszíni riportja szerint a kábelvezérlésű drónok rádiókapcsolat nélkül működnek, így nem lehet őket hagyományos zavarással vagy spoofinggal kiütni, és ráadásul olyan helyeken is eljutnak a célhoz (fa- és bokorsávok, tereptárgyak), ahol a rádiós FPV jel már elvérzik.
A „trükk” ára viszont nem kicsi, a Guardian szerint egy sima FPV drón kb. 400 dollár (robbanóanyag nélkül), a száloptikás kábel pedig még egyszer ennyibe kerülhet. A kábel ráadásul nem pehelysúlyú, 10 km száloptika kb. 1,2–1,4 kg, ami teljesen megváltoztatja a repülési viselkedést, ezért a pilótáknak újra kell tanulni a kezelését.
Viszont cserébe van valami, amit a katonák imádnak, ez pedig a biztos irányítást. A Business Insider beszámolói szerint a száloptikás drónok kábelei behálózzák a terepet, akadályt és pszichológiai nyomást is jelentenek, és ez a fegyvernem rohamosan kezd elterjedni mindkét oldalon.
Miért nem elég az „elektronikai pajzs”?
A klasszikus drónvédelem egyik alapja az EW, azaz elvágni a drón és a kezelő közti kapcsolatot. Csakhogy a száloptikás FPV-nél nincs mit elvágni a levegőben, mert a parancs és a videó kábelen fut. A Guardian szerint ezek a drónok sokszor a támadások első hullámában jönnek, kifejezetten azért, hogy az EW-állásokat és zavarókat támadják, majd utánuk érkezhet a „hagyományos” rádiós raj.
A NATO-nál is megszólalt a vészcsengő. Az Association of Old Crows szaklapja szerint a NATO Allied Transformation Command külön innovációs kihívást hirdetett, mert az EW-alapú ellenrendszerek „hatástalanok” lehetnek az ilyen drónok ellen, és felderítés–követés–semlegesítés komplett láncolatára van szükség. A NATO-s elvárások a nyers valóságot mutatják, tipikus drónméret, rövid reakcióidő, rossz látási viszonyok és sokszor csak pár száz méter áll rendelkezésre a közvetlen irányításra.
Mikrohullámfegyver, nem lézer, nem rakéta, inkább „villámgyors reset”
Itt lép be a történetbe a High-Power Microwave (HPM) világ. Ezek a rendszerek nem „kilövik” a drónt, hanem elektromágneses energiával olyan zavart keltenek a fedélzeti elektronikában, hogy a gép egyszerűen lezuhan / leáll / irányíthatatlanná válik.
Az amerikai légierő THOR nevű prototípusáról az AFRL (Air Force Research Laboratory) hivatalos anyaga azt írja, hogy egy 20 lábas konténerben elfér, két ember össze tudja szerelni, és kifejezetten több drón egyidejű kezelésére tervezték. A rendszer „csendes és azonnali” rádióhullám-impulzusokkal dolgozik és ez a „fénysebesség” jelleg az, ami a drónrajok ellen aranyat ér.
De közben a britek sem ültek a babérjaikon. A Financial Times tavaly arról írt, hogy a brit védelmi tárca egy RapidDestroyer nevű, nagy teljesítményű rádiófrekvenciás rendszerrel tesztelték a drónraj-elhárítást. 8 drónból álló rajokat is semlegesítettek és a tesztekben összesen 100+ drónt követtek, támadtak és „győztek le”.
A logika ugyanaz, ha a fronton a „mennyiség” az igazán hatékony fegyver, akkor olyan válasz kell, ami nem egyesével lövöldözi a támadóegységeket.
A nagy hír tehát most így hangzik: „száloptika? nem gond”, amerikai tesztelés, 2025 decemberében
A szenzációs bejelentést az Epirus nevű amerikai cégnek köszönhetjük. 2026. január 13-án olyan videót tettek közzé, amelyen a Leonidas VehicleKit nevű mikrohullámú rendszerük egy 2025 decemberi amerikai kormányzati teszten kikapcsolt egy száloptikás vezérlésű drónt. A cég ezt „az első ismert” esettanulmányként kommunikálta, ahol elektromágneses interferenciát fegyverként alkalmaztak ilyen drón ellen.
A kulcsmondat az, hogy a Leonidas nem a rádiójelet támadja, hanem a fedélzeti elektronikát, vagyis hiába vezetékes a kapcsolat, ha a drón „agya” kap egy olyan impulzust, amitől vége a dalnak. A gyártó azt állítja, a rendszer irányított, „szoftveresen hangolható”, és akár a lezuhanás helyét is lehet úgy befolyásolni, hogy kisebb legyen a járulékos kár.
És ez nem egy „egydrónos mutatvány”: a Leonidasról korábban azt közölték, hogy 2025 augusztusában egy éles bemutatón 61 drónból 61-et „hatástalanítottak”, a végén pedig egy 49 drónos rajt egyetlen impulzussal intéztek el.
A front realitása, nincs csodafegyver csak új fejlesztési versenyfutás
A mikrohullámfegyverek ígérete csábító, olcsóbb lövés, gyors reagálás és „egy a sok ellen” képesség. Csakhogy a háború nem reklámfilm.
A száloptikás drónok ellen ma is sokszor low-tech megoldások a leghatásosabbak, védőhálók, terepfedések, és amikor már tényleg a baj bajjal találkozik, akkor jön a „vadászpuska, mint végső érv”. A Le Monde riportja szerint Ukrajnában külön program indult a drónok lelövésére és ott hangzott el az a sokkoló mondat is, hogy a fronton az ellenséges drónok a veszteségek döntő részéért felelnek.
Közben Ukrajna már a száloptikás drónok ellen is próbál új módszert alkalmazni. A War Zone szerint egy ukrán drónegység mobil radarral és elfogó drónokkal vadászik a kábelvezérlésű FPV-kre. Az üzenete pofonegyszerű, ha nem tudjuk megzavarni, akkor kapjuk el.
Ami igazán megváltozott a fegyvergyártásban, az az, hogy a drónháború már nem csak egy „kütyü”, hanem ipari matek tárgya lett.
A 2022-es háborúban még az számított áttörésnek, hogy egy párszáz dolláros eszköz eltalál egy tankot. 2026-ra viszont a kérdés inkább így hangzik:
Mivel lehet fenntarthatóan kivédeni a tömegesen támadó eszközöket?
- ha jön a rádiós drónraj → zavarás + elfogás
- ha jön a száloptikás drón → fizikai védelem + elfogás + talán mikrohullám
- ha minden jön egyszerre → rétegzett védelem, és rengeteg ipari kapacitás
A mikrohullámfegyverek most ott állnak annak a küszöbén, ahol a drónok álltak 2022-ben. Még nem „mindenhol van”, de már látszik, miért akarják őket tömegesen bevetni. A National Defense Magazine januári elemzése is arra a következtetésre jutott, hogy a drónok és drónrajok fenyegetése lehet az a „killer app”, ami végre tényleg széles körben a hadseregek kezébe adja a irányított energiájú rendszereket.
És ha ez megtörténik, akkor a fronton a jövő egyik legfontosabb mondatát nem tábornokok fogják kimondani, hanem a logisztikusok, ami így hangzik:
„Van hozzá elég áramunk?”
Mert a 21. században a háború sokszor ott dől el, ahol a kábelek futnak, hol a drón mögött, hol a mikrohullámfegyver tápegységében.
A cikk összefoglalásaként íme néhány gyakran előforduló kérdés, amelyre megpróbálunk röviden és érthetően válaszolni.
K: Miért különlegesek a száloptikás drónok?
V: Mert nem rádióval kommunikálnak, hanem kábelen kapják a jelet, így a klasszikus zavarás sokszor nem működik ellenük.
K: Akkor hogyan lehet őket megállítani?
V: Többnyire fizikai eszközökkel (elfogó drónokkal, hálókkal, fedezékkel), vagy új típusú rendszerekkel, amelyek a drón elektronikáját célozzák.
K: Mi az a mikrohullámfegyver (HPM)?
V: Olyan rendszer, amely nagy energiájú elektromágneses impulzust bocsát ki, és ezzel zavart okozhat a drón fedélzeti elektronikájában.
K: Miben más a mikrohullámfegyver, mint a zavaró (jammer)?
V: A zavaró a kapcsolatot próbálja elrontani a drón és az irányító között, a mikrohullámfegyver viszont magát a drón „agyát” célozhatja.
K: Ez azt jelenti, hogy vége a száloptikás drónoknak?
V: Nem biztos. Inkább új fejezet kezdődik: megjelenhet egy ellenfegyver, amire a drónfejlesztők újabb megoldásokkal válaszolnak.
K: Miért fontos ez Európának és Magyarországnak?
V: Mert a drónok és az ellenük kifejlesztett rendszerek gyorsan átalakítják a modern hadviselést és a védelmi ipar fejlesztési irányait is.
