Tech

A globális megfigyelés valódi mértéke: mennyit tudnak rólunk valójában?

A globális megfigyelés nem jövőbeli rémálom, hanem jelen idejű valóság

Okostelefon a zsebben, kamera az utcán, algoritmusok az online térben. A modern ember élete soha nem volt ennyire nyomon követhető. Sokan érzik úgy, hogy „figyelnek minket”, de vajon ez paranoia vagy a globális megfigyelés valóban elérte azt a szintet, amit korábban csak regényekben láttunk?

A globális megfigyelés valódi mértéke: mennyit tudnak rólunk valójában?
A globális megfigyelés nem jövőbeli rémálom, hanem jelen idejű valóság
Fotó: NorthFoto

Ebben a cikkben megnézzük:

  • milyen rendszerek működnek ma ténylegesen,
  • hol húzódik a határ biztonság és kontroll között,
  • és miért gondolják sokan, hogy a megfigyelés messze túlmutat azon, amit bevallanak.

Mit jelent valójában a „globális megfigyelés”?

A globális megfigyelés nem egyetlen központi rendszer, hanem egymásra épülő hálózatok összessége:

  • állami hírszerzés
  • katonai adatgyűjtés
  • vállalati megfigyelés (techcégek)
  • kereskedelmi adatbrókerek
  • közösségi média és okoseszközök

A lényeg: nem kell „egy nagy testvér”, mert a rendszer magától is összeáll.

Az állami megfigyelés: nem elmélet, hanem dokumentált tény

A globális vita 2013-ban robbant ki igazán, amikor Edward Snowden nyilvánosságra hozta a világ egyik legnagyobb titkát.

Mit derített ki?

Az amerikai National Security Agency (NSA) és szövetségesei:

  • tömegesen gyűjtötték telefonhívások metaadatait,
  • hozzáfértek e-mailekhez, csevegésekhez,
  • együttműködtek nagy techcégekkel,
  • nemcsak gyanúsítottakat, hanem teljes lakosságokat figyeltek meg.

Ez nem konteó volt, hanem dokumentumokkal igazolt tény.

A „Five Eyes” hálózat

Egy kevésbé ismert, de kulcsfontosságú rendszer:

  • USA
  • Egyesült Királyság
  • Kanada
  • Ausztrália
  • Új-Zéland

Ez az öt ország adatmegosztási szövetséget alkot, amely lehetővé teszi, hogy:

  • egyik ország „figyelje” a másik polgárait,
  • így megkerülve a nemzeti törvényi korlátokat.

Jogilag különálló, gyakorlatilag egyetlen megfigyelési ökoszisztéma.

Kamerák mindenhol, az arc a kulcs

Térfigyelő kamerák

  • Londonban több százezer kamera működik
  • Kínában több mint 500 millió kamera
  • Arcfelismeréssel összekapcsolva

Arcfelismerés

  • Tömegben azonosítás
  • Viselkedésminták követése
  • Automatizált „kockázatbecslés”

Kínában ez a rendszer már társadalmi kreditrendszerrel is összekapcsolódik, de nyugaton is gyorsan terjed.

Az igazi adatbánya: a techcégek

A legtöbb adatot nem az állam, hanem mi magunk adjuk át.

Mit gyűjtenek rólunk?

  • helyadatok
  • keresési előzmények
  • vásárlási szokások
  • kapcsolati háló
  • hangminták
  • arcképek
  • érzelmi reakciók

Sokszor nem is az számít, mit mondunk, hanem:

  • mikor,
  • mennyi ideig,
  • milyen gyakran,
  • kivel kapcsolatban.

Ez az adat értékesebb, mint az arany.

Okoseszközök: a megfigyelés a nappaliban

  • Okostévé
  • Hangasszisztens
  • Okosóra
  • Okoslámpa
  • Autós szoftverek

Ezek folyamatosan:

  • adatot küldenek,
  • frissülnek,
  • tanulnak rólunk.

Nem „hallgatóznak” klasszikus értelemben, de elemzik a viselkedést, ami sokszor még többet árul el.

Mesterséges intelligencia: amikor az adat életre kel

A megfigyelés igazi ereje nem az adatgyűjtésben, hanem az elemzésben van.

Mit tud az MI?

  • előre jelezni viselkedést
  • politikai nézeteket becsülni
  • mentális állapotot következtetni
  • vásárlási döntéseket befolyásolni
  • „radikalizálódást” felismerni

Ez már nem megfigyelés, hanem profilalkotás és előrejelzés.

Biztonság vagy kontroll?

A hivatalos indok mindig:

  • terrorizmus elleni védelem
  • bűnmegelőzés
  • nemzetbiztonság
  • járványkezelés

De a kritikusok szerint:

  • a rendszer könnyen visszaélhető,
  • politikai ellenfelek ellen is használható,
  • az állandó megfigyelés öncenzúrához vezet,
  • a szabadság csendben kopik el, nem egy nagy törvénnyel.

Miért veszélyesebb, mint gondolnánk?

  • mert láthatatlan
  • mert kényelmesnek tűnik
  • mert nem egy diktatúra vezeti be, hanem a mindennapok
  • mert nem kell rosszat tenni, elég létezni

A történelem azt mutatja:
a megfigyelési rendszerek ritkán szűnnek meg, csak bővülnek.

A globális megfigyelés nem jövőbeli rémálom, hanem jelen idejű valóság. Nem feltétlenül gonosz szándékkal jött létre, de a mértéke már most túlmutat azon, amit a társadalom valódi beleegyezéssel elfogadott volna.

A kérdés nem az, hogy megfigyelnek-e.
Hanem az, hogy:

  • ki fér hozzá az adatokhoz,
  • mire használják,
  • és van-e még visszaút.

Kapcsolódó írásaink