ĀAz idei nyaralási szezon (egyéni és közösségi érdek közt ingadozva, az egyéni érdeket háttérbe szorítva is) a félelem és a racionalitás újragondolására késztetett. Az otthonmaradás után „itthon” maradtam. Lillafüredre utaztunk
Ā„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” Sokan ismerik József Attila Két hexameter című versét, amely halála előtt egy évvel, 1936 novemberében-decemberében született
ĀAmikor az egyszer már megtörténtnek tűnő eseményeket és jelenségeket látjuk-érezzük ismétlődni az életünkben, nem egyszerűen a déjà vu élménye ragad el, hanem valamilyen szorongató bizonytalanságérzés is. Hogy már megint ugyanabba a folyóba léptünk…
ĀA balról érkező liberális összhangban fölzeng az „éljenmájuselseje”, a „blacklivesmatter”, a „világproletárjaiegyesüljetek”, a „múltatvégképpeltörölni”, a „halálafehérekre”
ĀNem tudom, ki hogy van vele, de nekem gyakran szokott lelkifurdalásom lenni. Elsősorban azért, mert nem tettem meg mindent, amit kellett volna – vagy nem tettem meg mindent érte
ĀIfjúkoromban sem értettem többet a naponta ismétlődő „hajóvonták találkozása tilos” figyelmeztetésből, mint harminc-negyven év múltán – pedig hírhallgató lévén 2007-ig rendszeresen értesültem róla a rádió vízállásjelentéseiben
ĀA sors abszurd játékának is tekinthetnénk, hogy a valóságos nemzet-, ország- és lélekcsonkolás centenáriumán nem tudunk „fizikailag”, csak virtuálisan emlékezni
ĀNe várjuk, hogy bárki is elnézést kérjen a magyaroktól. S a magyarok majd most is elnéznek a gyalázat fölött, mert a magyarok a gyalázat (és gyalázkodás) fölött állnak. Én így gondolom, és nem fogok senkitől sem elnézést kérni amiatt, hogy magyar vagyok
ĀA jóslatokat a racionális elme nem fogadja el – a prognózisokban hisz, de a jósok és szakértők kijelentései megegyeznek abban, hogy egyaránt a jövőre vonatkoznak
ĀA költészet napja környékén József Attilát szinte kötelezően elő kell vennünk, s az ő szellemében mindazokat, akik a világ gyémánttengelyéhez szeretnék igazítani gerincüket: a versek vagy a versolvasás révén
ĀHa valaki azt gondolta, hogy a csend és a csönd között a különbség csupán költői árnyalatnyi, a fizikailag és lelkileg egyaránt átélt válságos időkben rájön, hogy talán tévedett
ĀA március ma félelemmel van tele – de a félelmekről nem a március tehet. Állítólag már az utolsó „öt percben” vagyunk. De még mindig van rá időnk, hogy önmagunk legyünk
ĀJókai kristályprizmájában megnyílik fantáziájának „izzó kohója” – ahogy Herczeg Ferenc fogalmazott; a világirodalmi zsinórmértéknek tekinthető Borges is úgy érvel, hogy az emlékezet és képzelet meghosszabbítása a könyv
ĀS épp a történelem hazudtolta meg Francis Fukuyamát, hiszen a liberális demokrácia globális erőszakossága fokozza a „beteljesülést” akadályozó ideológiák harcát
ĀLehetett „proletárköltő”, materialista és istenkereső, népi és liberális, költő voltában azonban megfellebbezhetetlen. Hiteles így a Nem! Nem! Soha! József Attilája is