ĀMost aztán mindent bele! Mindenki kérjen bocsánatot! De rögtön. Aztán mondjon le! Mindenről. Népszavazást mindenről! Az alkotmányról. A köztársasági elnök választásáról
ĀA közelmúlt varázslatos fél évszázadában fontos volt, életünk elidegeníthetetlen része volt a művészet. Nemcsak a kultúra, nemcsak a civilizáció, hanem a művészet
ĀTizenkét menet. Harc a kegyelemért. Fel kell készülni rendesen. Meghatározni a célt. Kezdetben a cél nem lehet más, mint a győzelem. Látványos, magabiztos győzelem. Kiütéssel
ĀHa háború lehet, akkor minden szörnyűség visszaköszönhet a rémes huszadik századból, mindaz, amiről azt hittem, hogy elmúlt, nem térhet vissza soha már
ĀA világ örömre vágyik. Mi mindannyian örömre vágyunk. Nem pusztán élvezetekre, hanem derűre. Ezt az érzést csak úgy érhetjük el, ha élnek bennünk eszmények
ĀHogy miként került a Napóleon-aranyérme Bertalan bácsihoz, azt már akkor is jótékony homály fedte, amikor egyáltalán felbukkant a nemes veret a vízivárosi családban
ĀSok lázadást láttam. S mostanában kezdem érezni, akaratán kívül milyen nagy szolgálatot tett nekünk a nyilvánvalóan életképtelen – de mégis létező – szocializmus
ĀMost kell, hogy észnél legyünk, helyén legyen a szívünk. Most, mikor megint úgy érezzük, minden összeesküszik ellenünk. Most, mikor háború dúl és háború fenyeget
ĀEljön az idő, vagy már el is érkezett, amikor a világmegváltó ideológusok és a végrehajtó hatalmi akarnokok meg fogják kérdőjelezni a népképviseleti választások létjogosultságát
ĀÚgy hallom, az Európai Parlamentben egy „zöldpárti” képviselő Lenint idézte. Nem elrettentő, hanem követendő példaként. Valami ilyesmit: „ahol akarat van, ott megoldás is van”
ĀLejárt már a kurucok és labancok ideje: a tetthazafiak ideje jött el. Érdekes korszak, amikor a rebelliónak, a lázadásnak is építőnek kellene lennie. Akkora a baj a világban
ĀA hervadás szoros összefüggésben van azzal, hogy fogy a hit, fogy a hazaszeretet, a nemzeti érzés, csökken az egyház iránti hűség. Fogy a kultúra iránti igény
ĀMi is volt a legfőbb oka, hogy a magyarság létszáma nemhogy megduplázódott volna, de ma már az is veszélybe került, hogy az 1913-as tízmilliós számot megtartsa a Kárpát-medencében? A perspektíva hiánya