Brazília idegenben, Argentína Buenos Airesben nyert rangadót a 2018-as labdarúgó-világbajnokság dél-amerikai selejtezőiben.
„Köszönjük Istennek, hogy Messi argentinnak született”– írta és mondta Diego Macias, a Buenos Aires-i sportnapilap, az Olé szakírója, negyvenmillió honfitársa többségének véleményét megfogalmazva. A River Plate stadionjába, a Monumentalba 1026 nap után visszatérő világsztár jelentette a két csapat közötti különbséget a chileiek elleni rangadón. A mérkőzés kulcsmomentuma a Di María által kiharcolt büntető volt, amelyet Messi – aki a tavalyi Copa América döntőjében a szétlövésben hibázott – magabiztosan értékesített, berúgta a labdát Claudio Bravo hálójába. (A büntető megítélése kicsit szigorúnak tűnt, hasonló eset volt, mint az NB I.-ben a Videoton–Bp. Honvéd bajnokin.) Mind a két oldalon maradt ki nagy helyzet, a chilei Fuenzalida gólját a brazil bíró, Sandro Ricci les címén érvénytelenítette, a másik oldalon Otamendi közelről a kapu fölé lőtt. Az Arturo Vidalt nélkülöző chileiek okkal gondolhatták a meccs után, hogy az argentin–brazil futballellentét azért nem is létezik minden esetben…
A zóna táblázatát vezető brazilok könnyen, 4–1-re nyertek Montevideóban az uruguayiak ellen, akik közül hiányzott Luis Suárez. Edinson Cavani ellenben játszott, sőt, ő szerzett vezetést a kilencedik percben, büntetőből. A vendégek Paulinho révén egyenlítettek, majd a kínai Guangzhou Evergrande középpályása még további két gólt is szerzett a második félidőben. (Utóbbi kettő között Neymar is a kapuba talált.) Paulinho először szerzett egynél több gólt a válogatottban, de talán ennél is fontosabb, hogy a pályafutása példa arra, hogy az igazán tehetségesek karrierje még a vargabetűket is elbírja. Tizenévesen Litvániában játszott egy szezont, aztán Lengyelországban, majd miután hazatért, még az ottani másodosztályban futballozott két éven át. Csak 22 évesen lendült meg a karrierje, miután a Corinthianshoz igazolt. Azóta megfordult a Tottenhamben is, majd elment Kantonba. Egyébként a brazil keret három játékosa (Paulinhón kívül Renato Augusto és Gil) is a kínai ligából ment a válogatotthoz, a légiósokat tekintve csak a spanyolországi és az angliai kontingens volt (eggyel) népesebb a kínainál! Az „olasz” Daniel Alves a századik válogatottságát ünnepelte.
