Megcsinálta a kötelező leckét a magyar férfi vízilabda-válogatott Triesztben, az olimpiai kvalifikációs tornán: pénteken nagy küzdelemben 8-7-re legyőzte Németországot, így biztossá vált a riói olimpiai részvétele. A siker értékét növeli, hogy csapatsportágakban csak a női és a férfi vízilabdázóink képviselik majd hazánkat a nyári játékokon. A német meccs után Nagy Viktorral, a magyar válogatott olimpiai bajnok kapusával beszélgettünk a mérkőzésről.
- A végső dudaszó után a kamera önt vette, és az látszott, hogy az égieknek is megköszönte a győzelmet. Megkönnyebbült?
– Őszinte leszek: igen. Nehéz szavakba önteni, amit abban a pillanatban éreztem. Felfakadtak bennem az érzelmek, mert a sors nagy igazságtalansága lett volna, ha nem sikerül a győzelem. Egy rendkívül motivált, jó német válogatottat győztünk le.
– Mi történt a csapattal a 8-4-es vezetés után, hogy a végén ennyire kellett izgulni?
– A németek már csak ilyenek: azonnal megérzik, ha egy pici lehetőségük van a feltámadásra. Sajnos mi adtunk nekik reményt, mert buta hibákat követtünk el, és ezekből szereztek gólokat. Talán nem mellékes, hogy a szerencsével sem álltak hadilábon, mert két, blokkon megpattanó labdából szereztek gólt.
– Embert próbáló feladat volt ez a torna, hiszen szabadnap nélkül, mindennap meccset kellett játszaniuk. Melyik találkozó volt a legnehezebb?
– Mindegyik nehéz volt, de talán a mai volt a legnehezebb. Igyekeztünk tudásunk legjavát adni, nem volt könnyelműsködés, csak az lebegett mindenki szeme előtt, hogy itt nem hibázhatunk.
– Mit gondol, miért kellett olimpiai selejtezőt játszaniuk, még akkor is, ha ez sokak szerint kötelező házi feladatnak ígérkezett? Tényleg ilyen egyszerű lecke volt?
– Itt vagyunk Triesztben, megmérettettük magunkat, mert sajnos azokon a tornákon, ahol kvalifikálhattuk volna magunkat Rióra, nem ment a játék. A házi feladatot azonban megoldottuk, és most már mindenki felszabadulhat a teher alól, nyugodtan várhatjuk a szombati elődöntőt és döntőt, mert amiért jöttünk, a riói repülőjegy, már a zsebünkben van.
– Most mire számíthatunk a csapattól az elődöntőben és remélhetőleg a döntőben?
– Úgy gondolom, hogy öröm-vízilabdázás lesz, miután minden csapat, amelyik kivívta a négy közé jutást, már tét nélkül, felszabadultan játszhat. Nem nyomja a vállát teher. Úgy hiszem, igazi közönségszórakoztató játék következik.
– Hogy látja, mire számíthatunk ettől a csapattól majd az olimpián?
– Egyelőre itt vagyok Triesztben, néhány perce harcoltuk ki a részvételt, most másztunk ki a medencéből, ugye megérti, hogy az olimpiai esélyekkel egyelőre nem akarok foglalkozni. Szeretnénk kiörömködni magunkat és picit rápihenni az előttünk álló feladatokra, mert az sem lesz egyszerű menet, feladat van bőven.
