Nehéz még két nap „távolságából” is megemészteni a magyar labdarúgó-válogatott az andorrai világbajnoki selejtezőn elszenvedett 1–0-s vereségét. Szerdán lesz egy éve, hogy Bernd Storck csapata az Európa-bajnokságon 2–0-ra verte Ausztriát. Amit addig csapatunk felépített, azt az elmúlt egy évben lerombolta. A válogatott bő háromszáz nap alatt a klubfutballunk színvonalára süllyedt.
Az oroszok elleni, múlt hétfői vereség után feltűnő volt, hogy a szurkolók többsége elénekelte a játékosok tiszteletére a Himnuszt. Vélhetően sokan közülük ott voltak az andorrai, La Vella-i lelátón, ahol már az első félidő vége előtt hangot adtak elégedetlenségüknek (k… gyenge), majd a meccs után levetették a játékosokkal a mezt, jelezve, véleményük szerint ez a teljesítmény méltatlan volt azokhoz, akiknek megadatik, hogy címeres mezben az országot, a magyarokat képviseljék. Sokan közülük a helyszínen megfogadták, ott voltak Portugáliában, ott vannak Andorrában, de többet nem tartanak a csapattal. Úgy érezték, valamit ez az együttes elvett tőlük. Néhányuknak, akik Angliából, Franciaországból érkeztek, rituálévá vált, hogy bár nem itthon élnek, a válogatottunkat követik külföldön. Ők úgy vélték, ez a csapat nem érdemli meg a szeretetet.
Csak részben azért, mert kikapott egy olyan ellenféltől, amelynek tagjai életük sikereként ünnepelték az 1–0-s győzelmet, s amely – fogalmazzuk meg: jobban játszott a magyar válogatottnál. Ők emlegették: annál a csapatnál, amelyik egy éve még Európa legjobb tizenhat válogatottja között szerepelt.
Hogyan juthattunk el idáig?
Bernd Storck megemlítette, hogy tíz alapember nem volt itt, tegyük hozzá, részben sérülés, részben az ő döntése alapján. A mezőnyjátékosokat tekintve a Fiola, Guzmics, Kádár, Korhut – Elek – Lovrencsics, Gera, Németh K. – Priskin, Szalai gárda vitathatatlanul majdnem minden poszton erősebb az Andorrában látottaknál, s akkor még nem is emlegettük Nemanja Nikolicsot, aki az amerikai bajnokságban, az MSL-ben három hónap alatt másfélszer annyi gólt szerzett, mint Dzsudzsák Balázs kivételével a teljes andorrai keretünk eddig az A válogatottban.
A sérülésekről a kapitány nem tehet, de arról igen, hogy nem ítélte meg jól, mit jelent a magyaroknak egy vb-selejtező, nem érezte meg, hogy mi azt várjuk, az általa irányított csapat addig küzdjön – vagy még azt követően is –, ameddig matematikai esélye van a továbbjutásra. Szabadságot adott néhány játékosának, sutba dobva azt az alaptételt, hogy a nemzeti tizenegyben mindig a rendelkezésre álló legjobbaknak kell játszaniuk. Baróti Lajos egyesével – értsd: mindig egy-egy játékost rekrutálva – építette a válogatottat, Storck most kiöntötte a fürdővízzel a gyereket, egyszerre akart generációváltást végrehajtani. Azt hitte, ez a keret is meg fogja tudni verni az andorraiakat. Nem tudta. S a nagyobb baj, hogy lehet sírni a kamerába, lehet fogadkozni, lehet értetlenkedni, de az elsöprő akaratot és lendületet nem lehetett felfedezni a pályán. Ez a magyar C válogatott nem lenne előrébb a világranglistán, mint az andorrai.
A kérdés csak az, látja-e a kapitány, hogy a rendelkezésre álló játékosok valószínűleg nem fognak elérni hasonló sikert, mint az Eb-szereplés volt. Ha igen, nem vonul-e vissza utánpótlás-igazgatónak, ahogyan a mostani napokban egyébként viselkedett is, ha a keretkijelöléséből indulunk ki. Baj van. A válogatott egy része Európán kívül játszik, van olyan kulcsember (Kleinheisler), aki egy év alatt, az osztrákok elleni meccs óta legfeljebb egyszer, még a Darmstadt tagjaként a Wolfsburg ellen játszott jól. Egyszer! Nincs vezéregyéniség, Dzsudzsák Balázs még az andorraiak ellen sem tudott azzá válni.
Európai vb-selejtezők, 6. forduló. B csoport, 6. forduló: Andorra–Magyarország 1–0 (1–0), gólszerző: Rebes (26.), Feröer-szigetek–Svájc 0–2, Lettország–Portugália 0–3 . Az állás: 1. Svájc 18 pont, 2. Portugália 15, 3. Magyarország 7, 4. Feröer-szigetek 5, 5. Andorra 4, 6. Lettország 3.
C csoport: Németország–San Marino 7–0, Norvégia–Csehország 1–1, Azerbajdzsán–Észak-Írország 0–1.
E csoport: Lengyelország–Románia 3–1, Montenegró–Örményország 4–1, Kazahsztán–Dánia 1–3.
F csoport: Litvánia–Szlovákia 1-2, Skócia–Anglia 2–2, Szlovénia–Málta 2–0.
D csoport: Írország–Ausztria 1–1, Moldova-Grúzia 2–2. I csoport: Finnország–Ukrajna 1–2.
Andorra második győzelmét ünnepelte tétmérkőzésen
Az andorrai válogatott a története során (1996. november 13. óta) 142 hivatalos mérkőzést vívott, s csupán az ötödik győzelmét aratta. (Összmérlege: 5 győzelem, 13 döntetlen, 123 vereség.) Még szembetűnőbb a múlt és a mostani siker közötti különbség a tétmeccseken: az Európa-bajnoki selejtezőkön még soha nem szerzett pontot (0–0–50), világbajnoki selejtezőn pedig a negyvennyolcadik mérkőzésén a második győzelmét aratta. (2–3–43, 14–152-es gólkülönbség.) A pénteki előtti egyetlen, tétmérkőzésen aratott győzelmének dátuma 2004. október 13., akkor Macedónia ellen győzött az andorrai csapat 1–0-ra. Koldo Álvarez együttese 186. a világranglistán, ilyen magas helyezési számú válogatott ellen még soha nem kapott ki a magyar válogatott. A transfermarkt.de szerint az andorrai válogatott piaci értéke összesen hatszázezer euró, ez mindössze öt játékos (Max Llovera, Marc Valés, Ildefons Lima, Josep Ayala és Mac García) értékéből tevődik össze, a többieknek egyszerűen nincsen a nemzetközi futballéletben értékük. Az andorrai keretben – a helyi újságírók szerint – három hivatásos játékos volt, a többiek elsősorban nem a futballból élnek. Egyetlen játékosuk légiós külföldi első osztályban: Marc Valés, aki a legutóbbi finn bajnokság bronzérmesét, az SJK-t erősíti. Az andorraiak hatszázezer eurójával szemben a magyar válogatott értéke 23,50 millió euró, Dzsudzsák Balázs (4,25 millió) hétszer drágább, mint a teljes andorrai keret.
