Szállt mint a lepke, szúrt mint a méh

Szegénységben és a faji megkülönböztetéstől szenvedve nőtt fel. Bokszolni azért kezdett, hogy az utcán meg tudja védeni magát. Tizennyolc évesen már kiváló amatőr bokszolónak számított, Rómában olimpiai aranyérmet nyert, mi­után a döntőben megverte Zbigniew Pietrzykowskit – ismerős lehet a név: a lengyel négy évvel korábban, a melbourne-i elődöntőben Papp Lászlótól kapott ki. Az ifjú Clay büszkén ment haza, de Kentuckyban szinte tudomást sem akartak venni a sikeréről. El is veszítette az érmét, később, már világhírű bokszolóként kapott egy másolatot. Néhány héttel később már a profik táborába lépett, 1964-ben Sonny Liston legyőzésével szerezte meg először a nehézsúly világbajnoki címét. Akkoriban csatlakozott a radikális Nation of Islam afroamerikai szektához, a muzulmán hitre tért, s felvette a Cassius X, majd a Muhammad Ali nevet. Amikor 1967-ben megkapta a katonai behívót, hitére hivatkozva megtagadta a katonai szolgálatot. Emiatt ötéves börtönbüntetésre ítélték, s bár óvadék ellenében szabadlábon maradhatott, útlevelétől és bokszlicencétől megfosztották, világbajnoki címét pedig elvesztette.

Csak 1970-ben térhetett vissza, két felhozó meccs után s életében először kikapott, Joe Fraziertől. Talán 1974-ben és 1975-ben volt csúcsformában, kétszer is megverte Fraziert, egyszer George Foremant és a magyar származású Joe Bugnert, a szőregi születésű Kreul Józsefet. Ali az első ötvenhét meccséből csupán kettőt veszített el – a végét elrontotta. A Time magazin beválasztotta a 20. század legfontosabb száz embere közé, 1999-ben pedig a NOB az évszázad legjobb sportolójává választotta. 2005-ben megkapta a polgári személyeknek adható legmagasabb kitüntetést, az Elnöki Szabadságérmet, 2009-ben részt vett az első afroamerikai elnök, Barack Obama beiktatásán. Muhammad Ali tavaly június 3-án hunyt el Phoenixben.