Huszonhét éven át tartó jogi és erkölcsi összecsapások végére tett pontot Angliában a warringtoni bíróság esküdtszéke, amely minden felelősség alól felmentette a liverpooli drukkereket, és a rendőrség által elkövetett mulasztásokkal magyarázta a hillsborough-i tragédiát.
A brit futballtörténelem legnagyobb tömegkatasztrófájában, a Liverpool és a Nottingham Forest 1989. április 15-re meghirdetett FA-kupa-elődöntőjén kilencvenhat szurkoló halt meg, és több mint hétszáz szenvedett sérülést. A tragédia után az áldozatok és az elhunytak hozzátartozói, illetve a vizsgálatot végző hatóságok egymást vádolták a véget nem érő vitában. A keddi döntés azonban kimondta: a szurkolókat nem terheli felelősség. A kilencvenhat elhunyt gondatlanságból elkövetett emberölés áldozata lett.
Az esküdtszék 7-3-as szavazás után kijelentette, hogy a rendőrség és a stadionkezelők mulasztása okozta a tömegkatasztrófát. A tragédia oka az volt, hogy a Scheffieldben rendezendő mérkőzésre a liverpooli szurkolókat fokozatosan engedték be a részükre elkülönített, állóhelyes szektorokba, amelyek mindegyike ezerhatszáz embert tudott volna biztonságosan befogadni. A stadion lelátóin az előző években hozott biztonsági előírásoknak megfelelően választották el az állóhelyes és ülőhelyes szektorokat, és vették körül – a világszerte akkor még közismert angol huliganizmus megfékezésére – a játékteret vaskorlátokkal és vasgerendákkal megerősített, több méter magas acélhálóval. Akkor még senki sem tudta, hogy az acélháló lesz a szurkolók végzete. Két szektor fél órával a mérkőzés kezdete előtt már tömve volt, ám mivel az utcán nagy tumultus alakult ki a bejárati forgóajtó vaskorlátai előtt, a rendőrség közbelépett. Ma már mindenki tudja, végzetes hiba volt, hogy a bejutás meggyorsítása érdekében kinyitottak egy kijáratot, csakhogy annak a folyosója éppen az előbb említett két szektorhoz vezetett. Míg a korábbi meccseken ezt a folyosót lezárták, ha a szektorok megteltek, akkor azonban valamiért ezt elmulasztották, és az újonnan érkezettek, mintegy kétezren, a már zsúfolt szektorokban próbáltak helyet találni maguknak. A bennlévők a korlátnak szorultak, aki tehette, a kerítésen keresztül próbált átmászni az üres szektorokba vagy a játéktérre. Akinek ez nem sikerült, az összetörte magát a vaskorláton és a drótkerítésen, halálra taposták, vagy egyszerűen megfulladt.
A mérkőzés elkezdődött, és már néhány perce tartott, amikor a lelátón már emberek százai küzdöttek az életükért. Az egyik rendező kinyitotta a játéktérre vezető kaput, és sérültek, valamint a pániktól megzavarodott emberek tömege lepte el a gyepet. A játékvezető, látva a történteket, azonnal lefújta a találkozót.
Borzalmas látvány volt, holttestek feküdtek a betonon, és cipők, sálak, táskák hevertek szanaszét. A szörnyű jeleneteknek milliók voltak szemtanúi, mert a BBC televízió, amely eredetileg csak az esti sportösszefoglaló számára akart felvételt rögzíteni, amikor látta, hogy mi történik, azonnal élő, egyenes adásra váltott.
A helyszínen kilencvennégyen vesztették életüket, ketten a kórházban haltak bele sérüléseikbe. Sokan a mai napig nem tudták feldolgozni az akkor elszenvedett lelki traumát.
Az esküdtszék 7-3-as szavazás után kijelentette, hogy a rendőrség és a stadionkezelők mulasztása okozta a tömegkatasztrófát. A tragédia oka az volt, hogy a Scheffieldben rendezendő mérkőzésre a liverpooli szurkolókat fokozatosan engedték be a részükre elkülönített, állóhelyes szektorokba, amelyek mindegyike ezerhatszáz embert tudott volna biztonságosan befogadni. A stadion lelátóin az előző években hozott biztonsági előírásoknak megfelelően választották el az állóhelyes és ülőhelyes szektorokat, és vették körül – a világszerte akkor még közismert angol huliganizmus megfékezésére – a játékteret vaskorlátokkal és vasgerendákkal megerősített, több méter magas acélhálóval. Akkor még senki sem tudta, hogy az acélháló lesz a szurkolók végzete. Két szektor fél órával a mérkőzés kezdete előtt már tömve volt, ám mivel az utcán nagy tumultus alakult ki a bejárati forgóajtó vaskorlátai előtt, a rendőrség közbelépett. Ma már mindenki tudja, végzetes hiba volt, hogy a bejutás meggyorsítása érdekében kinyitottak egy kijáratot, csakhogy annak a folyosója éppen az előbb említett két szektorhoz vezetett. Míg a korábbi meccseken ezt a folyosót lezárták, ha a szektorok megteltek, akkor azonban valamiért ezt elmulasztották, és az újonnan érkezettek, mintegy kétezren, a már zsúfolt szektorokban próbáltak helyet találni maguknak. A bennlévők a korlátnak szorultak, aki tehette, a kerítésen keresztül próbált átmászni az üres szektorokba vagy a játéktérre. Akinek ez nem sikerült, az összetörte magát a vaskorláton és a drótkerítésen, halálra taposták, vagy egyszerűen megfulladt.
A mérkőzés elkezdődött, és már néhány perce tartott, amikor a lelátón már emberek százai küzdöttek az életükért. Az egyik rendező kinyitotta a játéktérre vezető kaput, és sérültek, valamint a pániktól megzavarodott emberek tömege lepte el a gyepet. A játékvezető, látva a történteket, azonnal lefújta a találkozót.
Borzalmas látvány volt, holttestek feküdtek a betonon, és cipők, sálak, táskák hevertek szanaszét. A szörnyű jeleneteknek milliók voltak szemtanúi, mert a BBC televízió, amely eredetileg csak az esti sportösszefoglaló számára akart felvételt rögzíteni, amikor látta, hogy mi történik, azonnal élő, egyenes adásra váltott.
A helyszínen kilencvennégyen vesztették életüket, ketten a kórházban haltak bele sérüléseikbe. Sokan a mai napig nem tudták feldolgozni az akkor elszenvedett lelki traumát.
