Az Európa-bajnokság elején kritizált Cristiano Ronaldo ismét írt egy fejezetet a rekordok könyvébe. Főszerepet játszott abban, hogy a portugál válogatott olyat érjen el, amilyet korábban még soha: egy külföldön rendezett Európa-bajnokságon döntőt játszhat, mert 2–0-ra nyert Wales ellen.
Nagyon durván pofon ütnénk az igazságot, ha azt fejtegetnénk, milyen jó játékot hozott a lyoni Eb-elődöntő első félideje. A negyvenöt perc alatt mindössze egy lövés találta el a kaput, azt sem a többnyire fölényben játszó portugálok valamelyik játékosa, hanem a walesi Gareth Bale eresztette el. Kétségtelen, hogy négy éve, az ukrajnai Donyeckben sem játszottak a portugálok látványosabb meccset az elődöntőben, de akkor mégiscsak a spanyolokkal tusakodtak, érthetőbb volt az óvatosság. A második félidő is az elsőhöz hasonló tónusban kezdődött, ám öt perc alatt minden megváltozott, az sem túlzás: minden eldőlt. S ez elsősorban Cristiano Ronaldo érdeme. Előbb – szinte az egekből – védhetetlen fejest küldött Hennessey kapujába egy szöglet után, majd a lövésébe a torna vitathatatlanul második legjobb portugálja, a reneszánszát élő Nani beleszúrt, s így lett 2–0.
Ronaldo a kilencedik gólját szerezte meg az Európa-bajnokságokon, s beérte az örökranglista élén a vele ellentétben nem négy tornán, hanem csak az 1984-esen gólt szerző Michel Platinit. Lehet, hogy vasárnap este mindez megváltozik, de a mostani képlet kicsit jellemző eddigi válogatottbeli pályafutására, a „majdnem” sikerekre. Immár ő az Eb-történelem legtöbb mérkőzésen szerepelt futballistája, a társgólkirály, az egyetlen, aki négy Európa-bajnokságon is szerzett gólt. Az egyetlen, aki négy Eb-ből hármon is legalább az elődöntőig jutott, társrekorder a két orosszal, Viktor Ponyegyelnyikkel és Valentyin Ivanovval (1960 és 1964), hiszen mindössze ők hárman találtak be két különböző elődöntőben is a kapuba. Ez mind-mind remek, de a nagy siker, az Európa-bajnoki diadal még hiányzik neki.
Ezért is volt érthető, hogy a találkozó utáni egyik első nyilatkozatában már arról beszélt, semmire sem vágyik annál jobban, mint hogy megnyerje az Európa-bajnoki címet hazája válogatottjával. Klubszinten két csapattal, a Manchester Uniteddel és a Real Madriddal is mindent megnyert, amit csak lehetett, de a válogatottal eddig a 2004-es Eb-ezüst a csúcs. Akkor sírt, amikor a görögöktől kikaptak a Fény Stadionjában, Lisszabonban, s alighanem most is nehezen viselné a kudarcot. Egyelőre van rá ötven százalék esélye, hogy nyernek.
Chris Coleman, a walesiek szövetségi kapitánya a találkozó után azt mondta, ötpercnyi rövidzárat elég volt ahhoz, hogy véget érjen a nagy menetelésük. Kétszer hibáztak, a portugálok pedig túl jók ahhoz, hogy ezt ne büntessék meg. Mindazonáltal büszke vesztesekként búcsúztak a tornától, a walesi futballtörténelem legnagyobb sikerét érték el. Gareth Bale, aki nem játszott olyan jól, mint az előző találkozókon, túlságosan visszahúzódott, miután megpróbálta az eltiltott Aaron Ramsey-t is pótolni, világosan beszélt: „Nincs mit fájlalnunk, emelt fővel búcsúzunk. Mindent megpróbáltunk, nagyszerű torna van mögöttünk”. Tényleg van abban valami döbbenetes, hogy a walesi játékosok azt siratják, hogy elbuktak az elődöntőben. Bale jól mondja, büszkének kell lenniük.
Büszke rájuk Nagy-Britannia is. David Cameron miniszterelnök is megszólalt: „Wales válogatottja lelkesítette a népet, a britek büszkék rájuk”. Aligha gondolta volna a torna előtt, hogy az Euro 2016 végső szakaszában nem az angol, hanem a walesi csapatot ünnepelheti majd…
Eb-elődöntő: Portugália–Wales 2–0 (0–0). Lyon, Parc Olympique Lyonnais, 55 679 néző, gólszerzők: C. Ronaldo (50.), Nani (53.). A Németország–Franciaország elődöntő tegnap lapzártánk után fejeződött be.
A szövetségi kapitányok alatt inog a pad
AD
Az Eb huszonnégy csapatából egyelőre tizenkettőnél tűnik valószínűnek, vagy már vált biztossá a kapitányváltás. A román Anghel Iordanescu lemondott, egyelőre nincs még utóda. Az angol Roy Hodgson is távozik posztjáról, eleinte Gareth Southgate-et emlegették átmeneti megoldásként, ameddig Arsene Wenger szerződése le nem jár az Arsenalnál. Újabban Jürgen Klinsmann a jelölt. Az oroszoknál Leonyid Szluckij távozott, nincsen még új kapitány, s vélhetően külföldit keresnek, felvetődött Manuel Pellegrini neve is. Az ukránoknál Mihailo Fomenkót várhatóan a korábbi legenda, Andrij Sevcsenko váltja. A spanyol Vicente Del Bosque biztosan lelép a színről, a cseh Pavel Vrba még ennél is előrébb tart, leszerződött az orosz Anzsi Mahacskalához. A török Fatih Terim és az osztrákokat vezető, svájci Marcel Koller jövője kétséges, bár utóbbinak 2017 végéig szól a szerződése. A svéd Erik Hamrén utódját már ki is nevezte országa szövetsége, Janne Andersson személyében.
A belga Marc Wilmots távozása biztosra vehető, az olasz Antonio Conte átveszi néhány nap múlva a Chelsea-t, Giampiero Ventura az új kapitány. A svéd Lars Lagerbäckről már a torna előtt tudott volt, hogy elköszön az izlandiaktól, az eddigi társkapitány, Heimir Hallgrímsson viszi tovább a csapatot.
Röviden
- Több tízezer szurkoló ünnepelte szerda éjszaka Lisszabonban a portugál válogatottat, amely bejutott a vasárnapi döntőbe. A nemzeti színekbe, pirosba és zöldbe öltözött drukkerek egész éjjel táncoltak és énekeltek. A média szintén ünnepelt, az egyik portugál kommentátor a lefújásnál azt kiáltotta: „Istenem, micsoda öröm!”, míg az A Bola című sportújság a címlapon azt írta: „Portugália, Je T’Aime! A hős Selecao döntőt játszik Párizsban.”
- Sir Alex Ferguson, a Manchester United korábbi sikeredzője szerint a hazai szakemberek közül Sam Allardyce a legalkalmasabb az angol válogatott szövetségi kapitányi posztjára, mert nagyon sok tapasztalatot gyűjtött a Premier League-ben. A 74 éves Ferguson szerint a hazai bajnoki és kupaprogramnak jelentős szerepe volt abban, hogy az angol válogatott nem jutott tovább a nyolcaddöntőből az Eb-n, mert a téli szünet nélküli szezon után lehetetlen jó eredményt elérni. Példának Németországot hozta fel, ahol a Bundesligában télen pihenhetnek a játékosok.
- Cardiff belvárosában köszöntik pénteken az Európa-bajnokságról hazatérő walesi válogatottat. A tervek szerint a csapat tagjai a főváros utcáin, egy nyitott tetejű buszon utaznak, majd a szurkolók a Cardiff City Stadionban felállított színpadon köszönthetik őket.
