A nagyvilág ma ünnepli a brazil Ronaldo, a Fenomén negyvenedik születésnapját. Ő vélhetően már négy napja hallgatja a Happy Birthdayt. Egy rendkívüli futballista rendkívüli története.
Megbecsülhetetlen, hogy a 1976. szeptember huszonkettedikével kezdődő bő hétben hány gyereket anyakönyveztek Európában és Dél-Amerikában. Azt biztosan tudjuk, hogy köztük volt egy fiú, akit Ronaldo Luis Nazário de Lima néven Rio de Janeiróban, egy másik, akit négy nappal később Michael Ballackként az NDK-beli Görlitzben, aztán egy harmadik, akit huszonhetedikén Francesco Totti néven Rómában regisztráltak. S végül egy negyedik, akit huszonkilencedikén Andrej Nyikolajevics Sevcsenkóként írtak be a falu nagykönyvébe a Kijevhez közeli Dvorkovscsinában, a Szovjetunióban. A kvartettből ketten világbajnokok lettek, Ballack „csak” ezüstérmes, Sevcsenko pedig a BL-trófea mellett Aranylabdát vihetett haza. Ma már tudjuk, hogy Ronaldo, aki később a futball világában a Fenomén becenevet kapta, valójában szeptember 18-án született.
De ez csak akkor derült ki, miután világhírű futballista lett. Nyilvánvalóan akkoriban vált érdekessé, melyik is az igazi születésnapja. 1976-ban a szegénynegyedben, a favelák egyikében lakó családfőnek annyi pénzt még sikerült nagy nehezen összekuporgatnia, hogy a szülésznek adjon egy kis pénzt, ám arra még kellett néhány nap, hogy annyit kölcsönkérjen, amennyi az anyakönyveztetéshez elég. Ez a magyarázata annak, hogy pályafutása csúcsán „változott meg” a Fenomén születési dátuma…
Persze nem ez az egyetlen különlegesség Ronaldo életében. Már tizenhét évesen a brazil futball szupersztárja volt, a külföldre szerződése előtti egyetlen brazil bajnoki idényében 14 mérkőzésen 12 gólt szerzett, ebből bajnoki gólcsúcsot jelentő ötöt egyetlen meccsen. Még nem volt nagykorú, amikor kerettagként részese volt a brazil válogatott 1994-es vb-címnyerésének az Egyesült Államokban. Huszonegy évesen már másodszor nyerte el a FIFA-nál a világ legjobb játékosának járó trófeát, egy évvel később, 1998-ban a franciaországi Mondial legjobb játékosának választották, miközben majdnem meghalt állítólagosan epilepsziás rohamában a döntő előtti éjszaka. Négy évvel később a franciaországi ezüst után aranyat nyert a Távol-Keleten – ami önmagában még nem lenne szenzáció, de az, ha emlékszünk arra, micsoda négy év állt mögötte. 1999. november 21-i súlyos térdsérülése után, két és fél év alatt mindössze hét percet tudott tétmérkőzésen játszani. Dél-Koreában és Japánban mégis csúcsformában futballozott, aztán 2006-ban a vb-történelem gólkirályává lépett elő – a csúcsot azóta Klose megdöntötte. 2011-ben vonult vissza, s azóta jótékonykodik.
