A csoportkör lezárultával mögöttünk hagytuk a világbajnokság mérkőzéseinek háromnegyedét, de aligha vitatná bárki is: most kezdődik igazán a tánc. Az egyenes kieséses szakaszban már nincs értelme semmiféle számolgatásnak.
A legjobb tizenhat közé tíz európai, négy dél-amerikai, valamint egy közép-amerikai és egy ázsiai csapat jutott. Afrikai – 1982 óta először – egy sem. Visszaszerezte pozícióját a mi kontinensünk a legutóbbi tornákhoz képest. 2014-ben Brazíliában öt dél-amerikai, három észak- és közép-amerikai, két afrikai kezdte az egyenes kieséses szakaszt hat európai mellett. 2010-ben Dél-Afrikában öt dél-amerikai, két észak- és közép-amerikai, két ázsiai és egy afrikai mellé ugyancsak hat európai került. A legutóbbi, európai rendezésű vb-n, Németországban ellenben a mostanihoz hasonlóan tíz európai válogatott élte túl a csoportkört csupán három dél-amerikai, valamint egy-egy közép-amerikai, afrikai és „ázsiai” (Ausztrália) mellett. A nyolcaddöntő mezőnyébe nagyjából az esélyesek kerültek, az előzetes számítások alapján csak Svédország és Japán továbbjutása váratlan Németország és Lengyelország kárára.
A torna hozott már eddig is néhány újdonságot, érdekességet, ha úgy tetszik. Ennek kapcsán mindenki elsősorban a VAR-t, azaz a videobírót emlegeti, amely inkább pozitív, mint negatív hatású, noha távolról sem tökéletes. Aláássa a játékvezetői tekintélyt, ameddig korábban semmi értelme nem volt egy meghozott ítélet után a bírónál protestálni, most akár lehet lelki hatása – a központban ülő videózókra. Jó néhány esetben, akár döntő szituációban is felülbírálta a lassítás megtekintése alapján a bíró az eredeti döntését, amit ünnepelhetünk is: győzött az igazság. Ám egyelőre maradtak vitatott esetek, nem szólva arról, hogy az igazán emlékezetes bírói hibák korábban inkább az egyenes kieséses szakaszra voltak jellemzőek, ami még előttünk van. Nyilvánvalóan a VAR-nak tulajdonítható a tizenegyesek számának drasztikus növekedése. Az oroszországi tornán eddig 18 büntetőt értékesítettek, hat maradt ki, ez elég magas szám, 75 százalékból lett gól. A korábbi rekord az 1998-as torna 13 gólja volt. Több gól született eddig tizenegyesből a mostani vb-n, mint Brazíliában és Dél-Afrikában együttvéve. Ugyancsak kiugróan magas az öngólok száma, s ennek nem valamiféle újraértelmezés az oka. Kilencnél járunk, ez éppen annyi, amennyi 2006-ban, 2010-ben és 2014-ben összesen született. Örvendetes, hogy a korábbinál kevesebb a kiállítás, eddig mindössze három futballistát állítottak ki, pedig az elmúlt öt vb-n mindig legalább tízet, ebből négy esetben pedig 17 felett volt a piros lapok száma.
Érdekes a gólok idejének elemzése is: az első félidőkben eddig negyvenhétszer, a másodikakban hetvenötször találtak a kapuba a csapatok. Átlagosan minden harmadik mérkőzésen esett gól a kilencvenedik perc leteltét követő, esetenként immár hat-nyolc-tíz perces hosszabbításban. A 122 szerzett gól 2,54-es meccsenkénti átlagot jelent. Érdekes összevetni a legutóbbi öt vb adataival. (Ezeken vett részt 32 csapat.) 1998: 126 (2,625), 2002: 130 (2,70), 2006: 117 (2,43), 2010: 101 (2,10), 2014: 136 (2,83). Mindössze kétszer fordult elő, hogy az egyenes kieséses szakaszban magasabb gól- átlagot értek el, mint a csoportmeccsek során (1998 és 2010), a jellemzőbb a visszaesés. Ezért is fontos, mit hoznak a következő napok. Csak ne azt hozzák, amit négy éve Brazíliában tapasztaltunk: a nyolcaddöntő és a negyeddöntő tizenkét mérkőzésének gólátlaga 1,83 volt.
Az oroszok eddig szeretik a vb-t, rengeteg a turista, elsősorban Dél- és Közép-Amerikából. A tizenkét stadionban 2 178 894 néző tekintette meg a csoportmérkőzéseket, ami 45 394-es átlagot jelent. Ez ugyan elmarad az elmúlt három világbajnokság nézőszámától, de csak azért, mert mindössze két stadion befogadóképessége nagyobb negyvenötezernél.
