Sport
Florentino Péreznek csak Santiago Bernabéu a mérce
Labdarúgás. Ellenjelölt híján jóval a július kilencedikei határidő előtt újraválasztották az eddigi első embert a Real Madrid élére
Nem csoda, hogy nem akadt rivális, nem volt kihívója Florentino Péreznek, hiszen meglehetősen szigorúak a kandidálási feltételek. A tisztség pályázati kondícióit 2012-ben még tovább szigorították, azóta az elnökjelölteknek már nem tíz-, hanem húszéves Real-tagságot kell felmutatniuk a 75 millió eurós, azaz 23,1 milliárd forintos személyes bankgarancia mellett.
A 20. század eleje óta tizennyolc elnöke volt eddig a Realnak, egyébként a civilben mérnöki végzettségű Pérez az első, aki visszatért a posztra, elnöklése ciklusai között más is irányította az egyesületet. A harmincöt éven át a Real Madrid élén álló Santiago Bernabéu ebből a szempontból is utolérhetetlen, de utána immár Pérez következik a sorban, a „fehérek” élén töltött tizennégy esztendejével, amely most további néggyel meghosszabbodott.
Florentino Pérez 2000-ben került először az elnöki posztra, az akkor még az FC Barcelonát erősítő Luis Figo megszerzésével, kevésbé diszkréten fogalmazva, átcsábításával nyerte meg az első csatáját. A 2006-ig tartó első korszak a galaktikusok időszakaként került be az egyesület és egyben a világfutball históriájába. Akkoriban nagyon magas vételi árért, mi több, világrekordot jelentő összegért érkeztek játékosok. Figót például a Juventustól megszerzett Zinedine Zidane követte 2001-ben. David Beckham és Michael Owen aktuális angol sztárok is fehérbe öltöztek. A játékosállományhoz képest szerények voltak az eredmények, noha 2002, például vitathatatlanul sikerévként került be a krónikákba. Az első éra 2006 februárjában véget ért, azt követően Péreznek felrótták, hogy túlságosan sokat foglalkozott a költségvetéssel és a marketinggel, az ázsiai piacok meghódításával, s nem látta be, hogy nem kizárólag támadójátékosokra érdemes nagy összeget költeni.
A következő bő három évben négyen is álltak az egyesület élén (a legtovább a Pérezt gyakran kritizáló Ramon Calderón), s bár részben folytatódott a költekezés, a nagy összegű játékosvásárlás, az eredmények elmaradtak a galaktikus korszaké mögött.
Majd 2009 nyarán Florentino Pérez egyedüli jelöltként, ellenlábas nélkül tért vissza. Elnöksége második korszaka sikeresebb, mint az első, a legutóbbi négy évben a Real három Bajnokok Ligáját (2014, 2016, 2017), két európai Szuperkupát (2014, 2016), valamint egy-egy spanyol bajnoki címet (2017) és Király Kupát (2014) nyert. A legrangosabb sorozatban hasonló szériára az egyesület 1956 és 1960 közötti sikersorozata óta csak az egyaránt egymás után három BEK-et nyerő Ajax és Bayern München volt képes, még a hetvenes években.
Pérezt ma már az elődei közül egyedül Santiago Bernabéuval érdemes összevetni – akinek az életműve azonban továbbra is egyedülálló az egyesület és a világfutball történetében. De kétségtelen, hogy Péreznek a galaktikus igazolásoknál éppen úgy ő volt a példa, mint akkor, amikor újra a világ legsikeresebb futballklubjává akarta emelni a Realt.