Életének hetvenötödik évében Prágában hasnyálmirigyrákban elhunyt Vera Cáslavská hétszeres olimpiai bajnok tornásznő. Az egykori Csehszlovákiában ő volt az elfojtott prágai tavasz, a kommunizmussal való szembenállás egyik szimbóluma.
A százhatvan centis, versenyzőként ötvennyolc kilós Vera Cáslavská a hatvanas évek két, Európán kívüli olimpiáján, Tokióban négy, Mexikóvárosban három aranyérmet gyűjtött. Egyiket sem csapatban, összesen hét egyéni elsőségével mindmáig az olimpiák történetének legsikeresebb versenyzőnője. Már huszonévesen, versenyzőként sem titkolta antikommunizmusát, 1968-ban aláírta Ludvik Vaculík híres tiltakozó kiáltványát, a Kétezer szót. A mexikói olimpia előtt hevesen tiltakozott a Varsói Szerződés országainak hazája elleni beavatkozása miatt, a felkészülés utolsó heteit nem a versenyzőtársakkal, hanem egy kis morva településen, Sumperkben töltötte, hogy elkerülje letartóztatását. Csak az utolsó napokban kapta meg útlevelét, és ezzel az indulási lehetőségét a mexikói olimpián. A versenyek alatt nehezen viselte, hogy a bírók kétszer is a szovjet rivális javára „tévedtek”, és hogy így elvettek tőle egy aranyérmet. A szovjet himnusz alatt leszegte a fejét, tüntetően a zászlótól távolra nézett. Ő volt a versenyek legnépszerűbb csillaga, óriási visszhangot kapott, hogy odakint egyházi szertartással házasságot kötött Jozef Odlozil atlétával. Hazaérkezése után retorzióként elvették az útlevelét, és megtiltották, hogy versenyezzen. Huszonhat évesen visszavonulásra kényszerítették.
Csak a rendszerváltoztatás hozott változást az életében. Az addigra a családi tragédiája miatt (a fia egy szóváltásnál megölte az édesapját, és ezért börtönbe került, ahonnan csak a Havel elnök által adott kegyelemmel szabadult) magába fordult versenyző mégis képes volt új életet kezdeni. Előbb az elnök tanácsadója, majd a Cseh Olimpiai Bizottság elnöke, a NOB tagja lett. Az elmúlt években visszavonultan élt.
