Az idős Professzor nem szórakozott

Már nagyon messze van 1996 őszének eleje, elég csak arra utalni, hogy akkoriban még Alan Shearer volt az angol futball első számú sztárja, alig néhány hónappal voltunk túl az Európa-bajnokságon, amelyen „a futball hazatért” az ottani szlogen szerint, s Wenger mostani keretéből az új felfedezett, Héctor Bellerin még járni is csak alig tudott. Az Arsenal edzőválsággal küzdött, Bruce Rioch menesztése után a vezetőség ideiglenesen Stewart Houstonra, majd Pat Rice-re bízta a csapatot, miközben lázasan kereste az igazi utódot. A feledés ködébe veszett, de Johan Cruyff volt az első számú jelölt, ám őt nem sikerült rábírni arra, hogy az FC Barcelonától elköszönve, Londonba költözzön. Újra felvetődött az akkor Japánban dolgozó Arsene Wenger neve, akit korábban is szeretett volna már megszerezni az Arsenal, de akkor még tapasztalannak ítélte őt az igazgatótanács.

Amúgy Wengerre várni kellett, tulajdonképpen már megállapodtak a felek, amikor lejárt a szerződése Japánban, a Nagoja Grampus Eightnél. Szeptember 22-én aztán az Arsenal bejelentette, hogy a jövőben a francia Arsene Wenger irányítja a csapatot. Nem hogy a brit sajtó és a szurkolók, még a játékosok is kétkedve fogadták. Semmit sem tudtak róla azon kívül, hogy korábban közepes futballista volt Strasbourgban, hogy dirigálta az AS Monacót, aztán dolgozott a Távol-Keleten, s hogy még játékosként közgazdász egyetemi diplomát szerzett. Tony Adams, aki később csapatkapitánya lett, maga is kételkedett: „Ez egy szemüveges fickó, aki inkább egyetemi tanárnak néz ki, nem futballedzőnek. Nem olyan, mint George Graham volt. Egyáltalán, tud angolul?” Amúgy tudott, s azóta immár tökéletesen megtanult. Franciául és németül strasbourgi gyerekkora óta anyanyelvi szinten beszél, később megtanult olaszul, spanyolul és angolul, sőt hajdanán értett japánul is. Ami a kinézetét illeti, abban azért Tony Adams nem tévedett – talán ezért is lett Wenger beceneve a Professzor.

Húszéves regnálásával már kiemelkedően ő a legrégebb óta ugyanazt a klubot szolgáló vezetőedző, illetve menedzser Európa csúcsbajnokságaiban, ő a legutóbbi, vagy talán az utolsó, aki veretlenül nyerte meg csapatával a Premier League-et. Csillaga az ezredforduló környékén ragyogott a legmagasabban, 1998 és 2005 között háromszor nyerte meg a bajnoki címet és négyszer az FA-kupát. Ő volt az első angliai edző, aki kiterjesztette a „csatorna túlsó oldalára” is a tehetségkutató hálózatát, s aki először alakított ki a Premier League-ben abszolút a légiósokra alapozott csapatot.

Wenger akkor is megőrizte a helyét, amikor tíz éven át semmit sem nyert, aztán 2014-ben és 2015-ben is újra elhódította a csapattal az FA-kupát. Tekintélyére jellemző, hogy az angol szövetség szívesen felkérte volna a válogatott élére a franciaországi Eb után, Wengert azonban még egy évig szerződés köti az Arsenalhoz. Az angol futball rekordere, akinek két évtizedes működése minden évében a csapata az első négy között végzett a Premier League-ben.

Ugyanakkor megszerzett tizenöt trófeájából tizenegyet az első évtizedben gyűjtött. Azóta miért nem tudott hasonló sikereket elérni? Talán azért, mert egészen a mostani nyárig nem költhetett annyi pénzt játékosvásárlásra, mint közvetlen riválisai. 2004 nyarától, az Arsenal utolsó bajnoki címétől kezdve eltelt 12 évben az ágyúsok csupán háromszor költöttek játékosra húszmillió fontnál többet. Ezzel szemben a Liverpool és a Manchester United tizenkétszer, a Chelsea tizenhatszor, a Man City tizennyolcszor.

A hétvége slágerei a topligákban. Anglia: Manchester United–Leicester (TV: Spíler TV, szombat, 13.30), Swansea City–Manchester City (TV: Spíler TV, sz., 16.00), Arsenal–Chelsea (TV: Spíler TV, sz., 18.30). Németország: Hamburg–Bayern München (TV: Eurosport2, sz. 15.30), Eintracht Frankfurt–Hertha, 1. FC Köln–RB Leipzig (TV: Eurosport2, vasárnap, 17.30). Olaszország: Palermo–Juventus (TV: DIGI Sport1, sz., 18.00), Internazionale–Bologna (TV: DIGI Sport2, v., 15.00), Fiorentina–Milan (TV: DIGI Sport1, v., 20.45). Spanyolország: Sporting Gijón–Barcelona (TV: Sport2, sz., 16.15), Las Palmas–Real Madrid (TV: Sport2, sz., 20.45), Atlético Madrid–Deportivo (TV: Sport2, v., 16.15).