A tavaly a csőd miatt az olasz negyedosztályba visszaminősített Parma labdarúgócsapata veretlenül nyerte meg a bajnokságot. Az amatőr együttest feljutását több mint tizenötezer szurkoló ünnepelte az Ennio Tardini Stadionban.
A szurkolók a korábbi sikeres edzőt, a klub elnökét, Nevio Scalát is köszöntötték (Forrás: Parma Calcio)
Az AC Parma sosem tartozott a legnagyobb olasz klubok közé, a Serie A-ban is csupán 1990-ben debütált, de gyorsan megszilárdította helyét az élvonalban. Már a második évben megnyerte az Olasz Kupát, így indulhatott a KEK-ben.
Az első nemzetközi kupameccsén az első fordulóban pont a magyar kupagyőztessel, az Újpesti TE-vel került össze. Már akkoriban sem mi voltunk az esélyesei egy ilyen párharcnak, de nem az volt a kérdés, mennyivel küldenek minket haza. Parmában csupán 1–0-ra kaptak ki a lilák, ráadásul úgy, hogy a negyvenegyedik perctől emberhátrányban fociztak.
A meccs krónikájához tartozik, hogy még az első félidőben Véber György irgalmatlanul elkezdte szidni a bíró édesanyját. Mire a lengyel Michal Listkiewic ennyit mondott: „Fejezze be, vagy ki fogom állítani” – magyarul. A technikás újpesti irányító attól fogva egy szót sem szólt a nálunk tanult játékvezetőhöz. Az ellenfélnél egyébként a későbbi százegyszeres brazil válogatott és világbajnok, Cláudio Taffarel állt a kapuban. A mezőnyben két későbbi vb-ezüstérmes olasz focista, Antonio Benarrivo és Lorenzo Minotti, valamint a kolumbiai válogatott Faustino Asprilla is szerepelt. A kispadon pedig az a Nevio Scala ült, aki jelenleg a klub elnöke.
A Megyeri úton 1–1 lett a végeredmény, a Parma így csak 2–1-es összesítéssel jutott tovább. Némi meglepetésre aztán a sorozatot is megnyerte, így története első komoly nemzetközi sikere az 1992/93-as KEK-győzelem volt, amit az AC Milan elleni Szuperkupa-győzelemmel toldott meg még az év folyamán. Később kétszer még az UEFA-kupát (1994-95, 1998-99) is hazavitték a parmaiak. A Serie A-ban azonban nem sikerült a csúcsra jutni, pedig olyan sztárok erősítették a Parma csapatát, mint Gianluigi Buffon, Alberto Gilardino, Fabio Cannavaro, Pippo Inzaghi, Hernán Crespo, s ült a kispadján Carlo Ancelotti is.
A kilencvenes években és a 2000-es évek elején Olaszország legjobb csapatai közt tartották számon az AC Parmát. Az utóbbi évek azonban már csak a gondokról szóltak.
A főtámogató, a Parmalat SpA tejipari nagyvállalat körüli anyagi problémák, a cég 2003-as, tizennégymilliárd eurós csődje a klubra is kihatott. A sárga-kékek 2008-ban kiestek a Serie A-ból, de egy évre rá visszajutottak. Szebb napok mégsem köszöntöttek az egyesületre. Tavaly pedig beütött a krach, csődbe ment a Parma, és visszasorolták a negyedosztályba.
Az SSD Parma Calcio 1913 néven újjáalakult együttes azonban rögtön, már az első idényében megkezdte a felzárkózást, veretlenül nyerte meg a ligáját.
A bajnoki címet és a feljutást a Legia Próba több mint tizenötezren ünnepelték az Ennio Tardini Stadionban és még többen a belvárosban. Az amatőr csapatban nagyrészt a saját akadémiáról kikerült fiatalok játszanak, s mellettük van néhány tapasztalt játékos is, mint a harmincnyolc éves Alessandro Lucarelli, vagy a litván válogatott kapus Kristaps Zommers, valamint két afrikai légiós is.
Elég beszédes adat, hogy a Parma hazai meccseit átlagban 10 068-an látták a stadionban, ami alig marad el az első osztályú Empoliétól (10 075) vagy a Sampdoriáétól (10 855).
„Ez még csak a kezdet, meg sem állunk a Serie A-ig, mert ott a helyünk, és ezt be is fogjuk bizonyítani” – nyilatkozta az ünneplés közepette a korábbi sikeres edző, a klub elnöke, Nevio Scala.
