Eb-ezüstérme megnyerésének másnapján sem pihent Márton Anita, hiába, egyre közelebbi a riói olimpia. A jelen legsikeresebb magyar atlétanője 18 méter 72 centis dobásával több mint fél métert vert a harmadik helyezett török vetélytársára, Emel Derelire. Amszterdamban értük utol az immár a riói olimpiára készülő atlétát.
– Egyáltalán nem. Sokkal jobban éreztem magam, mint a szerdai selejtezőben. Maradt bennem még húsz-harminc centi, de mivel nem az amszterdami versenyre készültünk, így sikernek tartom az ezüstérmet.
– Az olimpián több lesz a vetélytárs, jönnek a tengerentúliak.
– Rióba tényleg más mezőny várható. Ott lesz az olimpiai címvédő, új-zélandi Adams, rajta kívül Kínából és Amerikából ketten-ketten, s ők mind azzal a céllal utaznak oda, hogy az első hatba kerüljenek. Tehát nem lesz könnyű dolgom.
– Számítása szerint a tizenkilenc méter körüli eredmény mire lehet elég az olimpián?
– Mindenképpen szeretném megjavítani az országos csúcsomat, ami tizenkilenc méter negyvenhárom centi. Ha meg még arra is sikerülne rátennem ötven-hatvan centit, a legjobb hatban lehetnék. A világon hárman vagy négyen képesek húsz méter feletti dobásra, de én felveszem a küzdelmet velük.
– Hogyan készül?
– Nem lesz már szünet a felkészülésemben. Mivel csak hétfőn utazunk haza, péntek délelőtt és délután is edzettem itt is. A hónap közepén Monacóban állok dobókörbe, aztán még következik az országos bajnokság.



