Még felsorolni is nehéz Miló Viktória sikereit, mert ahány sportágba belekezdett, abban kivétel nélkül érmes helyen végzett, a kungfu világbajnoki címétől az amatőr ökölvívó Eb bronzáig, és sportkarrierje csúcsaként a 2003-ban profi bokszban légsúlyú világbajnoki címig. Egy ideje keveset hallani a bajnoknőről.
– Hogy él, mit csinál, mi van önnel?
– Edzősködöm. Elsősorban azokban a sportágakban igyekszem segíteni, amelyeket magam is kipróbáltam, műveltem. Tehát leginkább a küzdősportokban. Emellett személyi edző is vagyok, sőt fogyókúrás kurzusaim is vannak, amelyekre bárki jelentkezhet. Erőnléti edzőként pedig a mellúszó Sztankovics Anna edzésmunkáját segítem, és remélem, hogy sikerül kiharcolnia a riói részvételt.
– Olvastam valahol, hogy annak idején elment egy utcai harcosok bunyómeccsére, és ott szeretett bele az ökölvívásba.
– Hétéves voltam, amikor otthon Nyíregyházán kickbokszedzésekre jártam. De volt kitől örökölnöm, mert édesapám ökölvívóbíró volt, de emellett több sportág játékvezetői vizsgájával is rendelkezik. Gyerekként nekem nem Tom Cruise fényképe volt az ágyam fölött, hanem a nagy kungfu harcos, Bruce Lee portréja. Akkoriban kezdődtek a televízióban a Linda-filmek, én meg eldöntöttem, hogy magamnak is kockás hasat szeretnék.
– Azt tudjuk, hogy a férfi ökölvívás miért szép. De a női bokszban mi a vonzó?
– A boksz olyan, mint egy sakkjátszma. Szerintem a tanult bokszolók a legjobbak. Mindent tudatosan kell csinálni. Figyelni kell a másik hibáira, és azt technikás boksszal kihasználni. Én sohasem az ütős-verős ökölvívást kedveltem, hanem a játékost, a technikást, nekem az a stílus feküdt.
– Sohasem próbálkozott a küzdősportokon kívül más sportággal?
– De igen. Édesapám révén búvárúszó is voltam. Talán tízéves lehettem, amikor kipróbáltam a lövészetet. De igazából ezek közül egyik sem nőtt a szívemhez. Így maradtam a ringnél, az ökölvívásnál.
– Megérte, hiszen négyszeres magyar bajnoki címmel büszkélkedhet. Hogyan lépett a profik táborába?
– Válogatott voltam, de itthon, Magyarországon kevés mérkőzésem volt. Kicsábítottak külföldre, ahol elkezdtem profikkal építeni a karrieremet. Egy meccset vívtam, de ez nagyon sokba került nekem, mert emiatt az egy fellépés miatt nem engedtek indulni az amatőr világbajnokságon. És azért szívfájdalom ez, mert az amerikai vb-n az a román lány lett aranyérmes, akit néhány hónappal korábban technikai KO-val legyőztem.
– Ha megvan az a világbajnoki cím, akkor is a profi lesz?
– Nem. Valószínűleg még néhány évet amatőrként töltöttem volna. De mint tudjuk, az élet felgyorsította a dolgokat.
– A megszerzett címei közül van olyan, amelyik a többinél picit kedvesebb az ön számára?
– Természetesen: a profi világbajnoki övem, amelyet légsúlyban szereztem meg.
– A pénz milyen szerepet játszik az életében?
– Sosem voltam pénzhajhász. Amikor profi ökölvívó voltam, akkor is dolgoztam, mert annyit nem kerestem, mint a férfiak. De világéletemben dolgoztam, pontosabban, tizennégy éves korom óta. Van lakásom, autóm, tudok mit enni, és a kutyáimnak is kényelmes életet tudok nyújtani. De luxusra senki ne gondoljon.
– Csendben vonult vissza.
– Na, ez érdekes történet. Pályafutásom utolsó éveiben sorban szűntek meg a hazai promóciós cégek, így nem tudtam itthon bokszolni. Aláírtam egy szerződést világbajnoki mérkőzésre az Universummal, és nyolc hónapig készültem vb-címmérkőzésre egy török lány ellen, aki amúgy kiváló bokszoló volt. De valamiért, ez a mai napig rejtély számomra, inkább egy izraeli ellenfelet választott, és azzal meccselt. A világszövetség pedig felszólított, hogy vagy védjem meg a címemet, vagy vonuljak vissza. Úgy döntöttem, hogy világbajnokként visszavonulok.
– Amikor már a civil életre készült, a sportban képzelte el a jövőt?
– A szüleim mindig arra tanítottak, hogy tanuljak. Elvégeztem a tanárképző főiskolát, a Testnevelési Egyetemet, több sportágban edzői papírom van. Tehát tudatosan készültem a versenyzés utáni életemre, de azt mindig is tudtam, hogy a sportban szeretnék dolgozni.
– A mai napig gyönyörű. Előfordult, hogy az utcán vagy nyilvános helyen kellett kamatoztatnia bokszolói tudását?
– Szerencsére csak egyszer. Még otthon éltem Nyíregyházán, amikor egy szórakozóhelyen egy kissé illuminált fiú elkezdett fogdosni. Szóltam neki egyszer, szóltam kétszer, harmadszorra már nem, mert borult. Aztán addig, addig ápolgattam, amíg több mint féléves, nagy szerelem lett a dologból.
– Hét vagy nyolc éve olvastam, hogy meg kellett küzdenie a rákkal. És szerencsére ott is ön győzött. Hogyan sikerült?
– Egy korrekciós műtét után mentem vissza kontrollra, és ez az orvos diagnosztizálta nálam a daganatot. Kérdezte, látta-e orvos. Elmondtam neki, hogy én már voltam bőrgyógyásznál, de ő azt mondta, ekcéma, s kaptam rá kenőcsöt, azzal kenegettem. Orvosom ekkor mondta, hogy szerinte nem az, és azonnal a klinikai bőrgyógyászhoz irányított. Ő megerősítette a diagnózist: basalioma. Tudtam, hogy kezdődött a mellkasomon, és a vállamon is megmutattam egy foltot, amiről szintén kiderült, hogy az. Kértem orvosomat, azonnal műtsenek meg. Nagyon nagy szerencsém volt, mert semmilyen utókezelésre nem kellett járnom, idejében észrevették a bajt. Életem legnehezebb meccse volt ez. Ma már csak a napozásnál kell odafigyelnem, hogy jó krémet használjak.
– Említette a furcsa körülmények között született szerelmet. Mit gondol, félnek öntől a férfiak?
– Nem tudom. Az én nézetem szerint egy nő húsz-harminc éves korában ideális, ha férjhez megy, és szülni tud. Nekem a boksz volt az első szerelmem. Amikor harminckét évesen abbahagytam, a korban hozzám illő férfiak vagy nősek voltak, vagy elváltak, két-három gyerekkel. Úgy gondolom, hogy már ismernem kellene azt a férfit, akinek szívesen gyereket szülnék, de sajnos, a mai napig nincs ilyen.
– A családja mit szól ehhez?
– Semmit, ez az én dolgom, ők legfeljebb szurkolnak nekem. Mint korábban a ringnél is. Az édesapám több sportágban versenybíró, a nővérem pedig állítólag nálam is tehetségesebb kickbokszversenyző volt, de tizenkilenc évesen férjhez ment, és ma a férjével edzősködik. Édesanyám szintén versenybíró volt, és hogy milyen géneket örököltem, azt jól mutatja, hogy a nagypapám is ökölvívó volt.
Pályakép
Miló Viktória. Született: 1978. július 3., Nyíregyháza. Hétévesen (1985) kezdett kickbokszedzésekre járni, tizenöt évesen (1993) a kungfura tért át. Tizenegyszeres All Style karate és kétszeres kungfu világbajnok. Amatőr ökölvívó lett 1997-től, Európa-bajnoki bronzérmes és négyszeres magyar bajnok. 2002 januárjában lépett a profik táborába, 2003-ban megszerezte a WIBF-GBU légsúlyú világbajnoki címét. 2008-ban bajnokként vonult vissza, a mérleg: 25 mérkőzésen 19 győzelem (öt KO) és hat vereség. Elvégezte a Testnevelési Egyetemet, ezen kívül földrajz–testnevelés tanári végzettsége is van.
