Dárdai Pál, a Hertha BSC labdarúgócsapatának magyar edzője végzett az első helyen az edzők között a berlini Év sportolója választáson. A díjat 1979-ben alapították, és Dárdai az első magyar, aki megkapta. Tegnap két edzés között értük utol telefonon.
– Mikor tudta meg, hogy ön lett a büszke díj tulajdonosa?
– Három-négy napja szóltak, hogy lesz a berlini Év sportolója választás gálája, de mondtam, hogy nem tudok ott lenni személyesen. Ezért videóüzenetben köszöntem meg a díjat. Ugyanis hazai barátaim jóval előtte jelezték, hogy a hét végén Berlinben lesznek, már megvették a repülőjegyet is, és nem akartam őket a slamasztikában hagyni. Nagyon büszke vagyok a díjra, de akkor lesz igazán értéke, ha majd jövőre is úgy állok a csapattal, mint ahogy most. Tudom, hogy egy edző hat hétre tervezhet, mert jön hat vereség, és már nincs állása.
– De most ünnepeljünk még picit, hiszen ön az első magyar, aki megkapta ezt a díjat. Mennyire az ön érdeme?
– Én is csapatember vagyok. Ha a csapatnak megy, akkor én is ott vagyok. De a kollégáim és a játékosok nélkül az én nevem szóba sem került volna. Ezért nekik köszönöm elsősorban.
– Még a bajnokság megkezdése előtt beszélgettünk, és akkor azt mondta, hogy a Hertha célja a biztos bennmaradás. Most pedig a táblázat negyedik helyén állnak. Alulértékelte az együttesét?
– Nem. Mert a csapat folyamatosan száz vagy százötven százalékot nyújt a mérkőzéseken. Elég tapasztalt vagyok ahhoz, hogy tudjam, nem mindig fog így menni. Jön majd hullámvölgy. És az a kérdés, hogy a gödörből mennyi idő alatt tudunk majd kikászálódni. Azt ígértem a vezetőknek még a bajnokság elején, hogy tíz ponttal szerzünk többet, mint az előző idényben. Nem szállunk el magunktól, van még feladat az őszre, és hát én, ugye, maximalista vagyok.
– A Bundesliga edzői hogyan vélekednek az ön csapatáról?
– Minden edző, akinek a csapatával játszottunk, kiemelte az egységünket és azt a tüzet, amely a játékosaimban megvan. Nem pislákol, lángol.
– Ez az edzőjükre is igaz.
– Gondolom, igen, különben nincs értelme semminek. De fontosabb, hogy a játékosaim küzdeni tudásban és futómennyiségben bárkivel felveszik a versenyt.
– A magyar válogatott ott lesz a franciaországi Eb-n. Hogyan látja az ottani esélyeinket?
– Odahaza még el sem tudják képzelni, mit jelent az, hogy a válogatott Eb-résztvevő. Akár még a csoportból is továbbjuthatunk, ha szerencsés lesz a sorsolásunk. De nagy dolog az is, hogy a szövetségi kapitány építheti a csapatát a vb-selejtezőkre is. Az lenne a nagy dolog, hogy a mostani sikeres selejtezőt követően a világbajnokságon is ott lennénk, mert az igazi fejlődés akkor indulna be.
– Lassan véget ér a Bundesliga őszi szezonja. A bajnokság befejezésére hová várja csapatát?
– A hét végén a Darmstadtban játszunk. Aztán van egy kupameccsünk a Nürnberg ellen, szintén idegenben, és az utolsó fordulóban a Mainzot fogadjuk. És attól a perctől leszek igazán nyugodt, ha meglesz a negyven pontunk. Ha ez sikerül, akkor már merészebben is tervezhetünk a télen.
