Ma ünnepli a hetvenedik születésnapját Bálint László, a Ferencváros és a magyar válogatott korábbi kiváló középhátvédje. Az ünnep apropóján rövid visszaemlékezésre kértük.
Bálint volt az első idegenlégiós, aki 1947 után legálisan külföldre szerződhetett (Fotó: MH)
– Gazdag pályafutásából mire a legbüszkébb?
– Arra, hogy a Fradiban játszhattam. Soha nem is kívánkoztam Magyarországon más klubba, két bajnok és négy kupagyőztes csapat tagja lehettem, eljutottunk két nemzetközi kupadöntőbe, megbecsülnek, a Ferencváros örökös bajnoka vagyok, úgy érzem, hogy amit ki lehetett hozni a pályafutásomból, azt kihoztam, tehát a futballal kapcsolatban elégedett vagyok.
– Ön volt az első magyar futballista, aki több évtizedes szünet után ismét külföldi szerződésre kapott engedélyt.
– Eredetileg az Ajaxhoz mentem volna, mivel az akkori klasszis, Ruud Krol Nápolyba készült, nekik pedig egy rutinos belsővédőre volt szükségük. Szepesi Gyuri bácsi volt az MLSZ elnöke, ő végigzongorázta a lehetőségeket, így itthonról már nem volt akadálya a kiszerződésemnek. Ám a hollandok nem adtak munkavállalási engedélyt egy Magyarországról kiszerződő futballistának.
– Az Ajaxból hogyan lett Bruges?
– A Fradi Géczi Pista búcsúmérkőzésén, az Üllői úton az FC Bruges-t fogadta. A belga klub elnöke kérdezte, miért nem játszom. Mondtam, hogy várom a holland munkavállalási engedélyt, mert aláírtam az Ajaxhoz. Ő erre azt felelte, arra várhatok, úgysem kapom meg. Ellenben, ha nekem az ő klubja is megfelel, ugyanazokkal a feltételekkel, amiket az Ajax kínált, szívesen látnának Bruges-ben. Egy perc alatt megegyeztünk. Jól sikerült az első profi idényem, mert a legjobb külföldinek választottak a belga bajnokságban.
– Az FC Bruges-ben Georges Leekens, az új magyar szövetségi kapitány is a játékostársa volt. Találkoztak az elmúlt hónapokban?
– Igen, néhányszor találkoztunk, néhány dologban ki is kérte a véleményemet. Az már csak rajta múlik, hogy amiket elmondtam neki, azokat hasznosítja-e. Összességében korrekt, kiváló szakember dolgozik a magyar válogatott élén. Szorítok neki, hogy sikeres legyen.
– És vajon az lesz?
– Azt nem tudom. De végre van egy olyan kapitány, akivel konkrét célokat kitűzve kötöttek szerződést az MLSZ-ben. Ki kell jutnia az Eb-re. Bizakodom, hogy szerencsés sorsolást kapunk, s azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a Nemzetek Ligájában, ami egy nagyon-nagyon jó kezdeményezés, már látható lesz az első eredmény.
– Ki volt a legkellemetlenebb ellenfél, illetve a legjobb futballista, aki ellen játszott?
– A legjobb egyértelműen az argentin zseni, Diego Maradona volt. Hiába üldöztük őt négyen is, nem tudtuk szabályosan leszerelni.
A legkellemetlenebb pedig Gerd Müller, a nyugatnémetek ellen játszottam életem első válogatott mérkőzésemet, s az ötödik percben úgy arcba fejelt, amikor a labda ott sem volt, hogy azonnal megértettem, mi is az a profi világ.
– Hetvenhatszor játszott a magyar válogatottban, elégedett ezzel a számmal?
– Igen, mert ha azt vesszük, hogy Albert Flóri, akinek zsenialitásához hogyan is mérhetném magam, hetvenötszörös válogatottságig vitte. Van egy másik kiválóság, Fenyvesi Máté, ő is hetvenhatig jutott. És mi nem játszottunk annyi válogatott meccset, mint a maiak.
– Nagy ünnepség lesz ma?
– Bevallom, nem szeretem a születésnapot, illetve az ünnepséget, mert az mindig az elmúlásra emlékeztet. Ezért aztán két napot utálok egy évben, az egyik a születésnap, a másik a szilveszter.
