Hűvös, 12 fokos idő fogadta a maratonistákat vasárnap reggel Birminghamben, ahol 52 női futó vágott neki a klasszikus, 42,195 kilométeres távnak, köztük négy magyar, Körmendi Réka, Szabó Nóra, Tomaschof Kata és Vindics-Tóth Lili Anna.

Négyük közül a tavalyi világbajnokságon a negyedik legjobb európaiként a 15. helyen végzett Szabótól, valamint a pályáról tavaly utcai versenyekre váltott Vindics-Tóthtól lehetett jó eredményt várni. Mindketten a világranglistáról jutottak ki az Eb-re, míg Tomaschof és Körmendi a csapatverseny érdekében kapott lehetőséget az indulásra. A 2:25:52 órával magyar rekorder Szabó idei első maratonija előtt állt, míg Vindics-Tóth 2:27:28-as egyéni csúcsot futott májusban.

Egyéni, vagy országos csúcsra ezúttal nem nagyon lehetett számítani, a pálya ugyanis finoman szólva sem kedvezett a jó eredményeknek. A rajtot a gyaloglók szombati versenyeihez hasonlóan a belvárosi Viktória térről lőtték el, majd onnan bő egy kilométert tett meg a mezőny és fordult rá az öt kilométeres körre. Azt nyolcszor kellett teljesíteniük a futóknak, mielőtt visszafordultak a Viktória téri célhoz. A pálya hosszú emelkedőkkel és lejtőkkel volt tarkítva, szinte alig volt sík szakasz benne, ezért óvatos futás volt várható.

A mezőnyben azonban volt olyan, aki egy pillanatig sem óvatoskodott. A ranglistavezető finn Alisa Vainio, a tokiói vb ötödikje ugyanis a rajt után „elköszönt” vetélytársaitól és óriási tempóban, megállíthatatlanul futott az aranyéremért. A finn atléta 10 kilométer után bő egy perccel, féltávnál pedig már három perccel vezetett az üldözőboly előtt.

Magyar szempontból viszont rendkívül örömteli volt, hogy a finn mögötti csoportban a 14 futó között Vindics-Tóth és Szabó is ott volt még az első 20 kilométeren. Féltávnál kettészakadt az üldözőboly, Vindics-Tóth tartotta az iramot, Szabó viszont leszakadni látszott, de rövid időn beül visszazárkózott az érmekért harcolókra.

Ahogy fogyott a táv, úgy látszott egyre elérhetőbbnek egy kiemelkedő magyar siker, majd amikor 35 kilométer után Szabó állt az élre, nyomában Vindics-Tóthtal, s a nyolcról hatra apadt a dobogóért harcolók csoportja, még kecsegtetőbbé vált a verseny. A két magyarral két olasz, Sofia Yaremchuk és Rebecca Lonedo, illetve két brit, Natasha Wilson és Abbie Donnelly tartotta a lépést, ugyanakkor Szabóék erősebbnek tűntek. Vindics-Tóth aztán szűk három kilométerrel a vége előtt indított és leszakította a többieket, Szabó pedig nem sokkal később ugyancsak maga mögött hagyta az ellenfeleket.

A 40 kilométeres időmérőnél Vindics-Tóthnak hét másodperc volt az előnye honfitársával szemben, míg Szabó Nóra két másodperccel volt Abbie Donnelly előtt. A hajrában a 27 éves Vindics-Tóth Lili Anna nem lassult, nem vált görcsössé, „kényelmes” előnyét pedig tartotta, sőt, növelni is tudta, végül pedig 2:27:21 órás egyéni csúccsal ért be a második helyen a finn Alisa Vainio mögött (2:22:26 ó), karrierje eddigi legnagyobb sikerét aratva.

Mögötte Szabó Nórára felfutott Donelly, akivel nem tudta tartani a lépést és végül a brittől hét másodperccel elmaradva ért célba a negyedik helyen 2:27:39 órás remek idővel.

A másik két magyar közül Tomaschof Kata szintén kiválóan teljesített és egyéni csúcsát megdöntve, 2:43:07-tel a 42. lett. Körmendi Réka 3:02:59-cel a 48. helyen zárt. A csapatversenyben a Vindics-Tóth, Szabó, Tomaschof összetételű trió 7:38:07 órás összidejével negyedik lett a brit, olasz, spanyol hármas mögött.

Vindics-Tóth a magyar küldöttség második dobogós helyét szerezte meg Birminghamben, ahol kedden Halász Bence kalapácsvetésben diadalmaskodott. Legutóbb 1966-ban nyert magyar maratonista Eb-n érmet. Akkor Tóth Gyula harmadik lett a kontinensviadalon.

A férfiak maratoniján magyar szempontból nem voltak hasonló izgalmak. A három magyar a legjobbaktól gyorsan leszakadt és saját tempóban teljesítette a távot. A legjobb közülük Lomb Ádám lett, aki 2:16:15 órával a 27. pozícióban zárt. Az idén sérülésekkel küzdő Szemerey Levente 2:18:27-tel a 33., Tarnai László pedig 2:30:12-vel az 51. lett. Csapatban a hármasuk a kilencedik helyen zárt.

A versenyt a világbajnoki ezüstérmes német Amanal Petros nyerte nagy hajrá végén 2:09:11 órával, hét másodperccel megelőzve az olasz Pietro Rivát és tízzel az izraeli Gashau Ayalét.

Vindics-Tóth Lili Anna: ezt most meg kell ünnepelni

Megkönnyezte a maratoni távon szerzett ezüstérmét Vindics-Tóth Lili Anna, aki egyéni csúccsal elért birminghami sikerét szinte hihetetlennek nevezte, és mint mondta, nagyon meg fogja ünnepelni.

A 27 éves magyar sportoló szinte újoncnak számít a klasszikus, 42,195 kilométeres távon. Tavaly év elején váltott a pályaversenyekről utcára, első maratoniját novemberben teljesítette Frankfrutban, ahol rögtön egy remek, 2:28:15 órás idővel hívta fel magára a figyelmet, majd májusban Koppenhágában 2:27:28 órára faragta legjobbját.

„Azt tudom így elsőre mondani, hogy elképesztően boldog vagyok. Az, hogy 2017 óta - amikor mezei futásban tudtam korosztályos Európa-bajnokságon érmet szerezni - most sikerült újra medált nyernem világversenyen, itt a felnőttek között, egy ilyen mezőnyben, a harmadik maratonomon, az óriási dolog és ezt most nagyon meg kell ünnepelnem” - mondta meghatottan Vindics-Tóth, aki elsősorban edzőjének, Wolfgang Heinignek és férjének, a 800 méter sokszoros magyar bajnokának, Vindics Balázsnak köszönte meg a támogatást, a segítséget. - „Wolfgangnak óriási szerepe van ebben, ő volt, aki azt mondta, hogy maratont kell futnom. A férjem pedig, aki látott az edzéseken, annyit mondott nekem az Eb előtt, hogy nem akar jósolni, de bika erős vagyok és én is azt éreztem, hogy miért ne lehetnék én az, aki magyar futóként valami nagyot csinál itt az Európa-bajnokságon.”

Vindics-Tóth Lili Anna felidézte, hogy 22 évesen a tokiói olimpián szerepelt 3000 méter akadályon és csak kevéssel maradt le a döntőről, azóta viszont nem igazán voltak sikerei, a felnőtt világversenyeken nem szerepelt jól, ám az azóta eltelt időszakban szerzett tapasztalat és munka kellett a mostani éremhez.

„Most vagyok igazán hálás azért, hogy volt bennem annyi alázat és akkora akarat, hogy éveken át keményen tudtam dolgozni, aminek ez lett az eredménye” - jegyezte meg a magyar atléta.

Az Eb-re Vindics-Tóth úgy érkezett, hogy riválisai mind sokkal tapasztaltabbak a távon, ezért szinte esélytelennek számít, menet közben azonban végig ott tudott maradni az érmekért folyó küzdelemben és a végén is jó erőben érezte magát, a rengeteg emelkedővel nehezített pályán pedig kamatozott a karrierje korábbi részében szerzett sok tapasztalat.

„A maraton gyakorlatilag 30 kilométer után kezdődik, és bármi történhet. Előzetesen akár egy tizedik-tizenötödik hellyel sem lettem volna szomorú, nem igazán tudtam, hogy fog esni nekem az állandó fel-le futás. Úgy tűnik, az akadályfutó és mezeifutó múlt most segített, mert a dombokon végig nagyon erősnek éreztem magam és tudtam nyomni” - elevenítette fel versenyét a magyar hosszútávfutó, hozzátéve, hogy próbált az erejével jól gazdálkodni, az idővel egyáltalán nem foglalkozott, csak a vetélytársakra figyelt, az indításaikra próbált reagálni, miközben a pulzusát is figyelte, ami gyakorlatilag a hajráig 160 alatt volt. - „Az volt bennem, hogy mennem kell a bollyal, az utolsó körben pedig éreztem, hogy van még erőm, jó állapotban vagyok és meg tudok indulni. A vége felé megfordult a fejemben, hogy ebben a mezőnyben én vagyok a leggyorsabb az 1500-as múltam miatt, de azért egy maratonon nem mindig tudja az ember a végén kihozni magából azt a sebességet, amire képes, ezért sem akartam a végéig várni.”

A kiváló futó a birminghami rendkívül nehéz pályán előzetesen legkevésbé az egyéni csúcsjavításra számított és amikor jóval a célba érés után rájött, hogy 2:27:21 órával új rekordot futott, el sem akarta hinni.

„Azért ez azt jelenti, hogy egy sík pályán, iramfutókkal egy nagyon nagyon erős eredményre is képes lehetek” - jegyezte meg Vindics-Tóth Lili Anna, aki elárulta, hogy az álma vált valóra a felnőtt Európa-bajnoki éremmel. - „Még fiatalon egyértelműen az volt az álmom, hogy felnőtt Eb-érmet nyerjek. Most pedig úgy tűnik, hogy innentől talán lehet ennél is nagyobbat álmodni.”