Az első magyar futballista, aki gólt szerzett a Bajnokok Ligája csoportkörében

Újpesten született 1976 nyarán, de hogy kilencévesen nem a lila-fehéreknél kezdett futballozni, elsősorban a szomszédban élt idős házaspárnak, Béluska bácsinak és Manyi néninek köszönhette. Az öregúr mindig lelkesen mesélt a Ferencváros nagy győzelmeiről, a korabeli stadion hangulatáról, amely magával ragadta a gyermek Lisztes Krisztiánt is.

"Amúgy rengeteg fradista él vagy élt Újpesten, Szokolai László például lottózót üzemeltetett az újpesti piacon. Mindig is rendezett volt a viszonyom a helyi drukkerekkel, sosem kerültem kellemetlen helyzetbe, még akkor sem, amikor már ismert játékos voltam a Ferencvárosban. Talán Újpesten is értékelik a hűséges fradistákat, és ez fordítva is igaz" - kezdte a zöld-fehérekkel kétszer bajnoki címet, kétszer Szuperkupát, illetve kétszer Magyar Kupa-győzelmet nyert korábbi irányító középpályás, aki maga is egy kávéház tulajdonosa a IV. kerületben.

Annak idején még ki sem öregedett az ifjúsági korosztályból, amikor 17 évesen bemutatkozott a Ferencváros felnőtt csapatában, és 1993-tól három éven keresztül ott is ragadt. Olyannyira, hogy 1995-ben tagja volt az első magyar klubként a Bajnokok Ligája-csoportkörbe jutott együttesnek, sőt az idegenbeli, Grasshoppers elleni 3-0-s mérkőzésen vezetést szerzett, így az első magyar futballista lett, aki betalált a legrangosabb európai kupasorozat főtábláján.

"Minden szurkolónak van egy-egy felejthetetlen mérkőzése, pillanata vagy gólja, amelyre mindig is emlékezni fog. Knézy Jenő közvetítésével a Lisztes, lődd már be! felkiáltás sok embernek megmaradt az emlékezetében. Akárcsak Vincze Ottó két gólja. Az ilyen pillanatokért érdemes futballozni" - mondta, majd kitért pályafutása külföldön töltött időszakára is, már 20 esztendősen a VfB Stuttgart légiósa volt. A következő négy és fél év alatt nyert Német Kupát, nemzetközi szinten pedig az egykori Intertotó-kupa-győzelem mellett 1998-ban Kupagyőztesek Európa-kupája-döntős volt, és a kispadról szorította végig a Chelsea-vel szemben 1-0-ra elveszített finálét. Elmondása szerint karrierje csúcspontját 2001-től a Werder Bremennél töltött négy idény jelentette.

"Előtte és azóta sem sikerült a klubnak ugyanabban az évben bajnokságot és Német Kupát nyernie, de nekünk igen" - utalt a 2003/2004-es idényre a korábbi középpályás, akinek viszont a harmincadik forduló örökre megváltoztatta pályafutását. "Két lehetőség járt a fejemben a pályán. Passzolok vagy megtolom a labdát az ellenfél két játékosa között. Az utóbbit választottam, és éreztem pici lökést, ami annyira elegendő volt, hogy rosszul lépjek. Ezer hasonló pillanat van egy futballista pályafutásában, amiből nincs sérülés, nekem ott elszakadt a keresztszalag a térdemben" - emlékezett vissza a Bochum elleni összecsapásra, majd hozzátette, az ötven évéhez ez a sajnálatos esemény is hozzátartozik, "mert megtörtént, és ehhez kellett alkalmazkodnom."

Sérülése után a magyar válogatottba már nem kapott meghívót, de összességében 49-szer pályára lépett címeres mezben, és szerzett kilenc gólt is.

"Sokan kérdezték korábban is, miért nem kaphattam még egy lehetőséget, és akkor ötven mérkőzéssel fejezem be, de ez csak a számmisztikában hívő embereknek fontos. Igyekeztem a legtöbbet kihozni a pályafutásomból, és úgy érzem sikerült is, mert élvezem az életem, örülök, hogy megéltem ezt az ötven évet, sok hasonló szépre számítok még" - fogalmazott.

Jelenleg a Ferencvárosnál dolgozik utánpótlás-menedzserként, de volt az NB III-ban szereplő második számú csapatnál is, illetve a most befejeződött idényben az U19-es együttes pályaedzője is.

"Szeretek tehetséges játékosokkal dolgozni, mert fiatalon tart, egyelőre viszont nincs ambícióm, hogy felnőtt csapatnál legyek vezetőedző" - hangsúlyozta a pro licences képesítéssel rendelkező Lisztes, aki édesapaként 21 éves Krisztián fiának és 25 esztendős Lili lányának sportkarrierjét is figyelemmel követi.

"Krisztiánt sosem tereltem a labdarúgás irányába, mivel azonban mindig volt otthon labda, és a sérülésem után több időt tölthettem a családdal, adta magát, hogy fociztunk. Amikor pályára lép, jobban izgulok, mint amikor anno én játszottam, de ő könnyebben veszi az akadályokat. Büszke lennék akkor is, ha mondjuk a jégkorongot választotta volna" - mondta a fiáról, aki jelenleg az Eintracht Frankfurt labdarúgója, de kölcsönben a Ferencvárosban szerepel. "Lili a Tatabánya röplabdázója, s ha tehetem, ott vagyok a mérkőzésein, mert sokkal jobban kikapcsol, mint a futball" - tette hozzá.

Bár Lisztes Krisztián 38 évesen befejezte pályafutását, a labdarúgástól sosem szakadt el. Mivel a Ferencvárosnak nincs old boys csapata, jobb híján az öregfiúkban játszik.

"Igen ám, csak így a harmincöt évesekkel kell felvennem a versenyt gyorsaságban és állóképességben. Élvezem a hétfő esti bajnokikat, még ha utána egy-két napig sántikálok is" - emelte ki, majd elárulta, a világbajnokságon melyik válogatott a kedvence.

"Gyerekkoromban Maradona miatt az argentinoknak drukkoltam, és Messi miatt ez így is maradt. A bátyám viszont a brazilokat szereti. Fiatalon megesett, hogy napokig nem beszéltünk, ha ez a két válogatott játszott egymással. A nagybátyám Norvégiában él, szóval oda is húz a szívem picit, a pályafutásom miatt pedig a németekre is kíváncsi vagyok. Élvezem a nagy sztárok utolsó világbajnokságát, egyébként pedig a franciákat tartom a legesélyesebbnek a végső győzelemre" - zárta a születésnapos.