Az amerikai Associated Press nincs teli a katari labdarúgó-világbajnokságról szóló hírekkel. Különösen most, hogy már nem olyan fontos mindez, a válogatottjuk kiesett. De azért a nagy nevekkel kapcsolatos hírek megosztásában, gyártásában ők is részt vesznek.
Három-egy lett annak a nyolcaddöntőnek a végeredménye, amely a hollandok továbbjutását és az amerikaik kiesését hozta. Akár haragudhatnának is a tengerentúlon, amiért a holland szövetségi kapitány a csapatával elütötte őket a még nagyobb sikerektől.
De Steve Douglas Dohából küldött cikke nem erről szól. Hanem a tiszteletről, hogy a világbajnokság legidősebb szövetségi kapitánya (menedzsere, ahogy másutt nevezik) nem csak megküzdött a rákkal, de láthatóan jó formában van, és edzőként nagyon is tudja, mit kezdjen a játékosaival.
A hollandok már a negyeddöntőben vannak, mégpedig azzal a menedzserrel, aki harmadszor vette át a válogatott vezetését. Legutóbb azok után, hogy az Európa-bajnoki fiaskót követően Frank de Boert tavaly kirúgták a válogatott éléről.
Van Gaal nemcsak idős, de épp túl van egy agresszív prosztatarákon, ám a foci iránti szerelme nem csökkent. Első kérésre vállalta a nemzeti csapat felkészítését.
„Mindezt csakis a hazámért teszem, vészhelyzet volt” – magyarázza a döntését Van Gaal, aki úgy készül, hogy ezúttal tényleg veszi a kalapját. Legalábbis a válogatottnál. Mert az lehet, hogy kisebb szerepkörben még kitart a holland foci mellett. Ahogy azt teszi a 75 éves Dick Advocaat, aki az elmúlt hónapban vállalt el egy másodosztályú csapatot.
„De soha ne mondd, hogy soha. Vannak jó példáink az ellenkezőjére” – utalt Van Gaal épp Dick Advocaatra. S el is kezdett a sajtó munkatársai előtt arról ábrándozni arról, hogy mi lenne, ha mégis hívnák, valami fontos, jó helyre, mert akkor talán mégiscsak folytatná az edzői pályafutását.
