Nagyon jelentős utat járt be a Ferencváros az elmúlt fél évtizedben. Thomas Dollt hajdanán még azért menesztette a klub, mert nem volt eléggé eredményes a nemzetközi porondon. Csütörtökön pedig immár sorozatban negyedszer kezdi meg a Fradi a szereplését a nemzetközi kupák csoportkörében, ezúttal az Európa-ligában, a Trabzonspor ellen.
A Ferencváros immár rendszeres résztvevője a nemzetközi labdarúgókupák őszi szakaszának, sorozatban negyedszer „élte túl” a nyarat. Egy alkalommal, 2020 őszén minden párharcát megnyerte a selejtezőben, így a Bajnokok Ligája főtáblájára jutott, háromszor az Európa-liga maradt – ami azt jelenti, hogy a BL-selejtezőben induló, már az 1. selejtezőkörben is érdekelt csapatként, a négy ellenfél közül hármon sikerrel túljut, egy ellenben erősebb.
Alkalmasint ez utóbbi a realitás. Ez jelöli ki a Ferencváros mai helyét az európai klubfutballban. Lehet elmélkedni azon, hogy régen közelebb volt a Fradi a legszűkebb európai elithez, ugyanakkor az is tény, hogy a Szergej Rebrov érkezésével kezdődött új korszak egy nagyon rossz periódust zárt le.
Csak emlékeztetőül: 2019-ig, az 1995 őszi BL-főtáblás szereplés után a bajnokok tornáján a Ferencváros egyetlen idényben sem tudott két csapaton is túljutni, sőt, mindössze egyszer fordult elő, hogy legalább egyen túljutott. (2004-ben az FK Tirana kiejtése után a Sparta Praha már túl erősnek bizonyult.) Az UEFA-kupában 2005-ig akadtak kisebb sikerek, de aztán a második osztályba száműzés után a nemzetközi sikerek is távolra kerültek.
Az FTC 2011-ben tért vissza a nemzetközi porondra, az Európa-ligába. A következő öt indulásából egyszer sem jutott túl a csapat a második selejtezőkörön, olyan csapatok búcsúztatták, mint a norvég Aalesund, a holland NK Rijeka, a bosnyák Željezničar, a dán Midtjylland és az izraeli Maccabi Tel-Aviv. Az ez az öt csapat ellen játszott tíz meccsből csupán egyet nyertek meg a zöld-fehérek. A hazai fronton egyáltalán nem sikertelen Thomas Dollnak az akkori indoklás szerint éppen a nemzetközi eredménytelenség miatt kellett távoznia 2018 őszén.
A Fradi mostanra feltornázta – szó szerint nulláról – az UEFA-koefficiensét 15,5-re, természetesen az előző évek rendszeresen jó teljesítményének tulajdoníthatóan. Mivel az mindig az utolsó öt év szerepléséből áll össze (2017–2018 0,5 pont, 2018–2019 1, 2019–2020 6, 2020–2021 5, 2021–2022 3), s mivel a mostani idényben már eddig is szerzett hármat, a következő nyáron még magasabb lesz a koefficiense. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a Fradi koefficiense egyelőre nem segíti a klubot az európai elitbe, a 85. helyen áll.
Az már figyelemre méltóbb, hogy a közép-európai régióban ezzel milyen helyen áll. A Dinamo Zagreb – most is BL-főtáblás, legyőzte kedden a Chelsea-t – a legjobb, harmincadik, a prágai Slavia a harmincegyedik, a belgrádi Crvena zvezda harmincnegyedik, a Viktoria Plzen (BL-főtáblás) hatvanegyedik, a CFR Cluj a hatvanötödik, a belgrádi Partizan hetvennegyedik, a bolgár Ludogorec, ha idevesszük, nyolcvanadik. (Érdekes, hogy a MOL Fehérvár sincs nagyon messze, 108. helyen áll.)
A Fradi esetében a jó nemzetközi szereplés egyik hozadéka a kupaszereplésből származó, tekintélyes bevétel. Bizonyos vélemények szerint a mostani éra egyik nagy pozitívuma, hogy – ellentétben a kilencvenes évek második felével – nem tűnik el, finomabban fogalmazva a klub nem éli fel a nemzetközi porondon keresett pénzt, hanem abból újabb és újabb játékosokat vesz, akiknek egy részét ráadásul haszonnal tudja értékesíteni.
Magyarországon nem nyilvánosak az átigazolási díjak, legfeljebb a Transfermarkt.de forrásaira hagyatkozhatunk. Annak alapján az éppen a hét közepén elengedett Stjepan Loncar volt a rekordvétel 2,5 millió euróért, „dobogós” még Adama Traoré és Franck Boli (2–2). További kilenc játékos került legalább egymillió euróba.
Közülük Myrto Uzunit például annak idején 1,8 millió euróért vette meg a Ferencváros, majd négymillió euróért adta el a Granadának, ez a második legjobb üzlet az elmúlt tíz évben. A legjobb természetesen Muhamed Besic emlékezetes esete: 2012-ben ingyen szerezte meg a Fradi, majd két évvel később 4,8 millió euróért ment az Evertonba. Sőt: most ismét a Ferencváros tagja, megint ingyen érkezett. De említést érdemel még Fernando Gorriarán esete is, aki 600 000 euró ellenében érkezett, aztán két évvel később 2,5 millió euróért ment el Mexikóba, a Santos Lagunához. Még két példa arra, hogy lehet a Ferencváros ugródeszka: Somáliát annak idején 2,1 millió eurós haszonnal adta el a klub a francia Toulouse-nak, Cristian Ramirezt pedig 1,14 millióssal a Krasznodarnak.
Ahogy a Ferencváros egyre jobb minőségű légiósokat vásárolt, úgy növekedett a csapat piaci értéke. Tavaly februárban az NB I. hét legértékesebb játékosa a Ferencvárosé volt.
Most a tíz, legalább kétmillió eurós piaci értékű futballistából kilenc a Fradié, Loic Nego, éppen kétmillióval a tizedik.
Miután a BL-főtáblán közel húszmillió eurót keresett a klub, s ennek nagyjából a felét tavaly is begyűjtötte, minőségi légiósokat lehet venni. Ezáltal pedig a keret értéke is növekszik.
A Transfermarkt.de szerint 38,25 millió euró a keret mostani értéke, három játékos becsült piaci értéke is eléri a hárommillió eurót, Adama Traoréé, Marquinhosé (3-3) és Aïssa Laidounié (3,5).
Thomas Doll idején, például 2016 nyarán a keret piaci értéke még 12 millió euró körül volt az idény kezdetén, ez felment aztán 12,3 millió euróra – nyilvánvalóan messze volt a mai értéktől. Az összeg még másfél évvel ezelőtt is 31,25 millió euró volt, ez az összeg mehetne fel egy jó nemzetközi szerepléssel jövő nyárra legalább negyvenmillió euróra.
