Hosszú Katinkát érdemes figyelni. Annyira profi. Sose látni, hogy maga alatt lenne, vagy akár csak elkedvetlenítenék őt a nehézségek.
Az egy évvel elhalasztott olimpia híre nyilván megfogta, főként hogy a járvány kezdetekor se medencébe menni, se utazni nem lehetett. De nem panaszkodott. Próbált túlélni. Aztán amikor megvolt az új ötkarikás dátum, átgondolta, három olimpiai arany birtokában nekivágjon-e még egyszer egy kemény felkészülésnek, és miután eldöntötte, hogy igen, már csak erre koncentrált.
A jó dolgokra. A konditeremre, télen a meleg égövi edzésre, a tökéletes táplálkozásra – a részletekre. Most pedig eljött az idő. Két úszótársával és párjával, egyben edzőjével első magyar miniküldöttségként utazott ki Japánba, hogy felmérje és szokja a rendkívüli viszonyokat. Utolsó, még itthoni Insta-bejegyzése bizakodó: „Csak próbálok eggyé válni a vízzel, úgy tűnik, kezd működni.”
Első ottani posztja is derűt, energiát áraszt. „Koriyama, edzőtáboros…”, a képeken pedig Katinka az üres uszodában, a The Japan Times pár példánya, étkezés kettesben egy magas, üvegfalú étteremben, virág és zongora csendélet ugyanott. Katinka készen áll. Vélhetően Japán is.
