Hatszáz oldalas, gyönyörű album jelent meg a magyar sporttörténet legendás kardvívójáról, az 1932-es Los Angeles-i olimpia győzteséről, Jekelfalussy-Piller Györgyről. Főhajtás a nagy bajnok előtt, akinek a mesteréről, a géniusz Borsody Lászlóról korábban hasonló kötetet állított össze Máday Norbert.
Kimeríthetetlen energia és makacs elszántság, mondhatni sziszifuszi kutatómunka jellemezte a folyamatot, amelynek eredménye ez az album. „Piller György szellemkeze terelgetett, s amikor kellett, segített” – írta a szerző.
A bajnok életén keresztül két korszak tárul fel: az egyik a második világháborúig, a másik egy diktatórikus világ éveiig, illetve 1960-ig, haláláig tart. Utóbbi azért különleges, mert a vívósikerek érdekében a kommunista hatalom nem mellőzte Horthy egykori testőrkapitányát, ellenkezőleg, vívókapitányi rangba juttatta. Erre mondta Pézsa Tibor, az 1964-es tokiói olimpia kardbajnoka: „Jekelfalussy-Piller Györgyöt én a magyar kardvívás második világháború utáni atyjának tekintem.”
Az album egyebek mellett családjáról, katonai pályafutásáról, hazai kard- és tőrbajnokságairól, nemzetközi sikereiről, párviadalairól, versenybírói működéséről, sokoldalúságáról ad hű képet. Visszavonulása után a Vasas edzőjeként, egyúttal a vívóválogatott szövetségi kapitányaként folytatta pályafutását. Kapitányként négy olimpián vezette sikerre a magyar válogatottat. Az 1956-os melbourne-i olimpiáról nem tért haza, Los Angelesben telepedett le, ahol Pannonia Athletic Club néven vívóiskolát nyitott, és amíg egészsége megengedte, sikeres edzőként dolgozott.
