Az utánpótlás-nevelés fejlesztése emelheti vissza a magyar labdarúgást a nemzetközi élmezőnybe – adta ki a jelszót Buda István sportállamtitkár a válogatottunk utolsó, kudarccal végződött 1986-os világbajnokság után.
Az elmúlt harminchárom évben mást sem hallottunk – és írtunk –, hogy kiemelten kell foglalkozni a fiatalokkal, amihez ez elmúlt évtizedben a kormány minden feltételt biztosított. Ennek az egyik eredménye, hogy az U17-es válogatottunk harmincnégy év után kijutott az ifjúsági világbajnokságra, ahol aztán kiderült, hogy még nincsen felkészítve a nemzetközi követelményekre. Buna Gábor, csapatunk hátvédje az ausztrálok elleni döntetlen után elismerte: „A második félidőre egyszerűen elfáradtunk, ez vezetett a hibákhoz”. Hasonló volt a helyzet a Nigéria elleni vesztes mérkőzésen is, amikor a hajrában játékosaink képtelenek voltak megtartani a labdát. „Ahogy kimerül a szervezet, úgy jönnek elő a hibák” – magyarázta Preisinger Sándor szövetségi edző, aki elismerte, játékosaink ilyen magas iramra nincsenek felkészülve. Ecuador ellen csapatunk ugyan még javíthat, de láthatólag fizikailag jelentős a lemaradása, s ez nem tehetség kérdése. Ilyen hátrányból indulva viszont ezeknek a fiataloknak nehéz lesz a felnőtt válogatottal kijutni egy világbajnokságra. Tehát a cél változatlan: fejleszteni kell az utánpótlás-nevelést!
