Bemutatták a brazil válogatott új mezét, amelyben a csapat a június 14-én kezdődő, hazai rendezésű Copa Américán játszik majd. Önmagában egy új trikó prezentálásának legfeljebb a sportszergyártó cégek marketingjében lenne hírértéke – de most más a helyzet.
A brazil szövetség bejelentésének futballtörténelmi jelentősége van. A CBF, az ottani MLSZ a megújulás időszakát éli. Az új elnök, a 46 éves Rogerio Caboclo „paulista”, azaz São Paulo állambeli, a Magyarországnál is népesebb állam első számú csapatának, a Sao Paulo FC-nek egyik vezetőjeként lett ismert a brazil futballban. A modernizációt, a megújulást és a megtisztulást tűzte a zászlajára, és ebbe olyan külsőségek is beleférnek, mint a mezeken látható szövetségi címer megújítása, vagy éppen az új mez dizájnjának a kiválasztása.
A seleção brasileirát, a brazil válogatottat immár több mint húsz éve a Nike öltözteti, a mostani szerelésen is az amerikai sportszergyártó cég emblémája látható. Az új trikó fehér, kék gallérral – alapvetően ebben nincs semmi meglepő, talán az argentint kivéve nincs a világnak olyan, a legszűkebb elitbe tartozó válogatottja, amely ne játszott volna az elmúlt években fehér mezben. Pardon: meg a brazilokat kivéve. De ennek mélyebb oka van.
A héten Rio de Janeiróban tartott prezentáción is hangsúlyozták: a mez tisztelgés és visszatérés az eredeti brazil válogatott szerelésében használthoz. Ahhoz, amelyben 1919-ben, tehát éppen száz éve a német-brazil Arthur Friedenreich, vagyis a Tigris vezérletével az ország futballsportja az első nagyon jelentős sikerét elérte a hazai rendezésű Dél-Amerika-bajnokság megnyerésével. (A szubkontinens válogatottjainak futballtornáját csak 1975 óta nevezik Copa Américának.) Ugyancsak tiszta fehérben diadalmaskodtak az utódok az 1949-es, szintén hazai rendezésű dél-amerikai bajnokságon – akkor még semmi „baj” nem volt a trikóval.
A Barbosára, Augustóra, Elyre, Noronhára és főleg Ademirre és Zizinhóra építő gárda ezt viselte a következő nyáron, a hihetetlen várakozásokkal teli világbajnokságon is. Arra készül el a Maracanã Stadion, ahol aztán hivatalosan 199 854 (a becslések szerint ennél legalább négy-öt ezerrel több) néző figyelte az 1950-es Mundial utolsó mérkőzését a szuperfavoritnak kikiáltott brazil válogatott és az uruguayi vendégek között. A futballtörténelmi tények közismertek: a hazai csapat vezetett ugyan Friaça góljával, de az „uruk” Schiaffino és Ghiggia révén fordítottak, és a győzelemmel világbajnokok lettek.
Brazília nem tudta elviselni a szégyent. A fáma szerint többen levetették magukat a tribünről a mélybe, néhány játékost kiátkoztak.
A hibázó kapus, Barbosa a 90-es években, már hetvenes éveiben járva azt mondta: még a legelvetemültebb gyilkos is kegyelmet kap néhány évtized után, őt több mint negyven éve bármerre megy, bűnösnek kiáltják ki. A válogatott több mint egy éven keresztül nem játszott mérkőzést, majd a szövetség vezetői úgy döntöttek, a csapat soha ne szerepeljen a „hazafiatlan” (!) fehér mezben, amelynek semmi köze sincs a brazil zászló színeihez. Utána lett rövid időre kék, majd a kanárisárga az első számú mezszín, ez utóbbiban lett a brazil válogatott a vb-történelem legeredményesebb csapata. Kékben és sárgában nyert öt világbajnoki címet, a több mint száz brazil futballvilágbajnokból mindössze ketten, Nilton Santos és Mauro játszottak fehér mezben is a válogatottban. Ezt az átkot akarja most elűzni a CBF, ezért fontos, hogy fehér az új mez. Abba persze rossz belegondolni, mi történik, ha felsül a válogatott a Copán a fehér mezben.
