A háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, Kabos Endre 1944. november 4-én Budáról utazott Pestre, amikor a németek felrobbantották a Margit hidat. A harmincnyolc éves vívó sírja a Duna lett.
A Nagyváradon született Kabos Endre a budapesti Verbőczy István Gimnáziumban érettségizett, és a híres olasz mesternél, Italo Santellinél tanult vívni. S hogy milyen jól, azt bizonyítja, hogy 1931 és 1937 között harmincnégyszer szerepelt a nemzeti válogatottban.
Két olimpián négy érmet nyert. A Los Angeles-i olimpián (1932) egyéniben bronzérmes lett, és tagja volt a Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Nagy Ernő, Petschauer Attila, Piller György összeállítású aranyérmes kardcsapatnak, amely minden idők legbiztosabb csapatgyőzelmét aratta. Itt figyeltek fel a klasszis kardforgatóra, mert Kabos tizenhat csörtéjéből tizenötöt megnyert.
Az 1936-os berlini olimpián Kabos egyéniben és csapatban is olimpiai bajnokságot nyert. Ő hozta vissza a sírból a csapatgyőzelmet. Az egyértelmű bírói csalások következtében az olaszok 4–3-ra vezettek, és Kabos Marzi ellen vívott, illetve az olasz zsűrielnök – Anselmi – ellen. A magyar vívó hihetetlen higgadtságról tett tanúbizonyságot a fél óránál is tovább húzódó asszóban – amely alatt több mint tucatszor ült össze tanácskozni a Jury d’Appel. Kabos legyőzte a két olaszt, megfordítva ezzel a mérkőzést, innen már győzött a csapat 9–6-ra.
Nem volt könnyebb Kabos számára az egyéni aranyérem megszerzése sem. A döntőbe három magyar – Gerevich, Rajcsányi, Kabos –, három olasz, valamint egy-egy belga, osztrák és lengyel vívó került. Újabb bírói tévedéssel Marzi visszavágott Kabosnak, de Gerevich óriási küzdelemben legyőzte az olaszt, és megnyitotta az utat Kabos számára a végső győzelem felé. Aki persze élni is tudott ezzel a lehetőséggel. A magyar vívó örömében ledobta kardját és sisakját, s meghatottan mondta: „Boldog vagyok, hogy ezt a napot megélhettem. Még fiatal vagyok, harmincéves leszek, ezért ott akarok lenni négy év múlva Tokióban is.”
Az 1940-re Tokióba tervezett XII. olimpia a második világháború miatt elmaradt, s Kabos Endre a háború végét sem érhette meg. Máig sem ismert pontosan, hogy mi történt vele 1944. november 4-én. Egyes források szerint Kabost származása miatt behívták munkaszolgálatosnak, és az őket szállító teherautó éppen a Margit hídon haladt, amikor az felrobbant.
Zöld Ferenc, a vívószövetség akkori titkára szerint viszont az olimpiai bajnok villamossal utazott Pestre, amikor a robbantás történt. Holttestét sohasem találták meg, mindössze harmincnyolc évet élt.
Két olimpián négy érmet nyert. A Los Angeles-i olimpián (1932) egyéniben bronzérmes lett, és tagja volt a Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Nagy Ernő, Petschauer Attila, Piller György összeállítású aranyérmes kardcsapatnak, amely minden idők legbiztosabb csapatgyőzelmét aratta. Itt figyeltek fel a klasszis kardforgatóra, mert Kabos tizenhat csörtéjéből tizenötöt megnyert.
Az 1936-os berlini olimpián Kabos egyéniben és csapatban is olimpiai bajnokságot nyert. Ő hozta vissza a sírból a csapatgyőzelmet. Az egyértelmű bírói csalások következtében az olaszok 4–3-ra vezettek, és Kabos Marzi ellen vívott, illetve az olasz zsűrielnök – Anselmi – ellen. A magyar vívó hihetetlen higgadtságról tett tanúbizonyságot a fél óránál is tovább húzódó asszóban – amely alatt több mint tucatszor ült össze tanácskozni a Jury d’Appel. Kabos legyőzte a két olaszt, megfordítva ezzel a mérkőzést, innen már győzött a csapat 9–6-ra.
Nem volt könnyebb Kabos számára az egyéni aranyérem megszerzése sem. A döntőbe három magyar – Gerevich, Rajcsányi, Kabos –, három olasz, valamint egy-egy belga, osztrák és lengyel vívó került. Újabb bírói tévedéssel Marzi visszavágott Kabosnak, de Gerevich óriási küzdelemben legyőzte az olaszt, és megnyitotta az utat Kabos számára a végső győzelem felé. Aki persze élni is tudott ezzel a lehetőséggel. A magyar vívó örömében ledobta kardját és sisakját, s meghatottan mondta: „Boldog vagyok, hogy ezt a napot megélhettem. Még fiatal vagyok, harmincéves leszek, ezért ott akarok lenni négy év múlva Tokióban is.”
Az 1940-re Tokióba tervezett XII. olimpia a második világháború miatt elmaradt, s Kabos Endre a háború végét sem érhette meg. Máig sem ismert pontosan, hogy mi történt vele 1944. november 4-én. Egyes források szerint Kabost származása miatt behívták munkaszolgálatosnak, és az őket szállító teherautó éppen a Margit hídon haladt, amikor az felrobbant.
Zöld Ferenc, a vívószövetség akkori titkára szerint viszont az olimpiai bajnok villamossal utazott Pestre, amikor a robbantás történt. Holttestét sohasem találták meg, mindössze harmincnyolc évet élt.
