Mi tagadás, roppant lehangoltak voltak a magyar birkózósport szerelmesei, mivel csapatunk igen gyenge rajtot vett Taskentben a világbajnokságon. Versenyzőink sorra hullottak ki az első és a második fordulókban, és sokáig úgy tűnt: nemhogy arany, de még egy árva bronzérem sem jut a magyar delegációnak. Aztán a végén csattant az ostor.
Bácsi Péter aranyérmet nyert a kötöttfogásúak 80 kilogrammos kategóriájában a taskenti birkózó-világbajnokságon, s a magyar birkózás 27. vb-címét szerezte. Lőrincz Tamás harmadik lett a 66 kilósok mezőnyében, s így testvére, Viktor után ő is bronzérmet vihet haza Taskentből.
Amilyen rosszul kezdődött tehát a magyar válogatott számára a világbajnokság, olyan jól fejeződött be. Bácsi Péter kirobbanó formáját bizonyítja, hogy 8–0-ra verte a tádzsik Firdovsz Rafijevet, 6–3-ra a svéd Jim Eric Petterssont, 4–0-ra a litván Aleksandr Kazakevicet, az elődöntőben pedig 10–2-re a lengyel Tadeusz Michalikot. Az aranyért az orosz Jevgenyij Szaljejev volt az ellenfele, akit küzdelmes mérkőzésen 2–1-re győzött le. Lőrincz Tamás sem maradt el testvérétől, Viktortól, aki 85 kilós kategóriájában lett harmadik. A ceglédi birkózó a 66 kilósok mezőnyében a francia Artak Margaryant 9–0-ra, az oroszok idei Európa-bajnokát, Adam Kurakot 6–2-re, az örmény Migran Arutyunjant pedig 6–4-re győzte le, majd az elődöntőben a 60 kilogramm iráni olimpiai bajnokától, Omid Noruzitól 4–1-re kikapott. A harmadik helyért a német Frank Stäblert 5–0-ra legyőzte, s így lett bronzérmes.
Elfáradt, de megsokszorozta az erejét a sikeréhség
„Nagyon akartam az aranyat”
Szenzációs birkózással aranyérmet nyert Bácsi Péter a taskenti birkózó-világbajnokságon a kötöttfogásúak 80 kg-os súlycsoportjában. A világbajnok magyar sportembert telefonon értük utol.
– Milyen célt tűzött ki maga elé a világbajnokság előtt?
– Érmet akartam nyerni, hiszen nagyon jó formában éreztem magam. Persze azzal is tisztában voltam, hogy a birkózás olyan sportág, amelyben nagyon sok minden függ a sorsolástól. Ahogy haladtam előre, egyre nőtt az önbizalmam, és már csak az aranyérem lebegett a szemem előtt.
– A döntőig az út simának tűnt.
– Valóban, de azért addig is el kellett jutni. Az első ellenfél a tádzsik Rafijev volt, aztán következett a svéd Petterson, majd a litván Kazakevics, az elődöntőben pedig a lengyel Michalik. És aztán egy nagyon kemény aranymeccs az orosz Szaljejev ellen.
– Amikor végül egy pont döntött. Gondolt arra akár egy pillanat erejéig is, hogy ki is kaphat?
– Nem. Bár nagyon fáradt voltam, annyira szeretem volna megnyerni pályafutásom első világbajnoki címét, hogy ez megsokszorozta az erőmet.
– Bár az orosz egyszer majdnem megpörgette, végül sikerült elhárítania a veszélyt.
– Az kétségtelenül meleg pillanat volt. Szerencsére a második három percre Szaljejev is egyre fáradtabb volt, nekem pedig sikerült egy aprócska akció és ezzel a győzelem.
– A bronzérmet szerző Lőrincz Tamással végül sikerült széppé tenniük ezt világbajnokságot.
– Tudom, a csapat szereplése csalódás volt, de szerencsére sikerült a kozmetikázás. És még szebb is lehetett volna, mert Lőrincz Tomi csak egy hajszálnyira volt a döntőtől.
– Hogyan tovább?
– Ha minden simán megy, akkor hétfőn otthon leszek, és jól kiünneplem magamat. Az idén már nem lesz sok verseny. De jönnek a csapatbajnoki találkozók, és mint friss világbajnoknak ott is koncentrálnom kell, nehogy még valami meglepetés érjen.
