Hanzélynek elege lett a politikából

Nem távolodott el teljesen az öttusától Hanzély Ákos, ám az utóbbi négy évben főállású politikus volt a Fővárosi Közgyűlésben. Kezdetben az LMP-ben politizált, majd másfél éve a szakadáskor ő is átment a PM-be. Ennyi azonban elég volt neki ebből a világból, az ősszel már nem indul, inkább visszatér a sporthoz a háromszoros világbajnok.
Hanzély Ákos a jövőben több lábon szeretne állni (Fotó: Horváth Péter Gyula)
– Mi a baj Pásztor Alberttel?
– Most akkor politizálunk?

– Hát, ez is az élete része.
– Igen, az.

– Szóval?
– Szóval, én úgy látom, nem előnyös bármely népcsoportot előnytelen helyzetbe sorolni. Pásztor úr pedig ezt tette. Ez nem ennek a politikai formációnak a hitvallása, amit én képviselek. Mi nem szeretünk diszkriminálni.

– A miskolci PM mégis támogatja a volt rendőrkapitányt.
– Tudom én is, hogy innen, a fővárosból könnyű okosnak lenni, és valóban nehéz megítélni az ottani állapotokat. Budapest belső kerületéből más optikája van ennek az ügynek is. A valóság és a nézetek sokszor ütköznek. Ugyanakkor elfogadom a pártvezetés döntését, de persze én sem mindig értek egyet azzal.

– Amúgy hogyan került a po­li­tikába?
– A 2010 előtti közállapotok engem is zavartak, és jobbító szándékkal keveredtem bele. A Lehet Más a Politika támogatója és tagja lettem. A négy évvel ezelőtti fővárosi önkormányzati választásokon a negyedik helyen indultam a pártban. Bár végül csak három LMP-s jutott be, de Jávor Benedek visszalépett, így nyílt meg számomra az út a Fővárosi Közgyűlésbe.

– Aztán másfél éve ön is távozott a fél csapattal, és „átigazolt” a Párbeszéd Magyarországért pártba. Mi volt ennek az oka?
– Én is úgy láttam, együtt kell működni a többi baloldali párttal a győzelem érdekében. A PM pedig csak összefogással tudott létezni. Szóval, váltottam, a Fővárosi Közgyűlésben meg függetlenként dolgoztam tovább. De tiszteletben tartom a vágyat a többiek részéről a függetlenségre.

– Végül összefogással sem sikerült legyőzniük a Fideszt, súlyos kudarc lett a vége. Bánja már, hogy így döntött?
– Természetesen hittem a győzelemben, és hihetetlenül csalódott voltam a vereség után. Szerintem felesleges ma már azon rágódni, mi van akkor, ha maradok.

– És mi lesz az ősszel, marad?
– Nem, nem maradok.

– Miért?
– Mert elég volt a négy év. Ám ami talán ennél is lényegesebb, nem tartom magam politikusnak. Komoly meló lenne, hogy felépítsem magam. Annyira nem fogott meg ez az egész, hogy jobban belemélyedjek. Mindennel együtt százhatvan bruttót kapok, négy gyerek mellett ez semmi, nem lehet belőle megélni. Korrumpálódni meg nem fogok, annyit nem ér.

– Mihez kezd akkor, visszatér a sporthoz?
– Akár csak az öttusában, a több lábon állás következik. Már most is vannak mellékállásaim. A sportba is bedolgozom, a volt cégem is visszavár, és lettek újabb kezdeményezések amikkel szívesen foglalkozom. Ilyen pél­dául az Öttusa Kölyök Park.

– A sporttal milyen a kapcsolata?
– Erős. Én vagyok az öttusaszövetség alelnöke, a MOB közgyűlésének is a tagja vagyok, valamint a Csepeli Öttusa és Triatlon Sport Egyesület vezetője.

– Akkor látja, hogy vannak-e még tehetségeink.
– Mindig vannak. Csepelen az anyaklub megszűnése után, 2004-ben újra kellett építeni a sportágat. Szegi Csaba segítségével kezdtük és sikerült. A gyerekeink az ifi A és ifi B Eb-n, vb-n már az esélyesek között vannak, sőt már Ifi Euróba-bajnokkal is büszkélkedhetünk.

– Nehéz a kiválasztás?
– Nem egyszerű, sok ellenféllel és más sportágakkal kell megküzdenünk. Az én időmben könnyebb volt, akkor még nem voltak videojátékok meg ennyi tévécsatorna.

– Ön hogyan keveredett az öttu­sához?
– Az akkor klasszikusnak számító módon. A bátyám révén, ő az osztálytársán keresztül, aki meg az unokatestvérének köszönhetően. Sok hozzám hasonló gyerek volt akkoriban, és ahogy lenni szokott, százból aztán egyből lesz sportoló. Ebből a brancsból én lettem az.

–   Hogyan került Csepelre?
–   A bátyám révén, de a legszebb az egészben, hogy én sosem edzettem Csepelen, mert mindegyik sportág máshol volt. Ifistaként alig jártam a XXI. kerületben. Ráadásul kezdetben én is csak kéttusáztam, úsztam és futottam, aztán jött csak a többi. Majd felnőttként hamar kiemeltek, és együtt készültem a válogatottakkal. Abban az időben még az volt az elit.

– Akkor nem is volt kapcsolata a klubjával?
– Dehogynem. Például 1987 és ’89 között sportállásom volt a Csepel Művekben. Papíron a szolgáltatórészleghez tartoztam mint minőségellenőr, sőt még egy brigádom is volt.
De azt ne kérdezze, mi volt a feladatom, havonta csak egyszer jártam oda a fizetésemért.

– A rendszerváltás után mennyire volt nehéz egy öttusázó élete?
– Mindenki tudja, hogy szétesett a sport. Az állami vállalatok mindenhonnan kihátráltak, nekünk meg az edzések előtt és után szponzorokat kellett hajkurásznunk. Nekem szerencsém volt, általában mindig találtam valakit.

– Az eredményessége tehát nem ezen múlott. Háromszoros világbajnokként miért csak egy olimpiai
hatodik hely jött össze önnek?
– Tény, csak egy olimpián szerepeltem, 1996-ban a hatodik lettem, de nem szégyenkezem emiatt. Az öttusa olyan sport, amihez szerencse is kell. Atlantában a balszerencsés lovaglás megakadályozta a jó szereplésemet. Ha jobb ló jut nekem, akkor biztos, éremmel jövök haza.

– Négy évvel később Sydney-be már ki sem jutott. Miért?
– A kvalifikáció évében tavasszal nyertem két Világkupa-versenyt, az Eb-n pedig második lettem. Itt Sárfalvi Péter nyert, a budapesti vb-n pedig Balogh Gabi. Ezzel el is dőlt minden, mert egy országból csak két versenyző indulhat.

– Ezzel vége is lett a pálya­futásának?
– Nagyjából igen. A kétezres esztendő már csak amolyan lecsengő év volt.

– Ekkor volt az is, hogy valamilyen jelmezben jelent meg az egyik versenyen, amiből komoly botrány lett?
– 2001 elején fedettpályás nemzetközi verseny volt Budapesten, ahol a futást Malacka-ruhában teljesítettem.

– Honnan jött a briliáns ötlet?
– Fogadásból tettem. Azt mondták, nem merem megcsinálni, de megtettem. Hozzáteszem, nem linkeskedtem el, a harmadik lettem a futamban, tehát a versenyt magát komolyan vettem. A többségnek tetszett ez a kis játszadozásom, a vezetőknek azonban nem, megbüntettek ötvenezer forintra. Úgy voltam vele, nem indultam az olimpián, a pályafutásomnak már úgyis vége, ennyi még belefér.

– Mai fejjel is megtenné?
– Nem, azért most már nem vállalnám be. Eltávolodtam ettől az élettől. Mint ahogy hamarosan a politikától is el fogok.

Pályakép

Hanzély Ákos Budapest, 1969. április 26., Európa- és világbajnok öttusázó, fővárosi önkormányzati képviselő a PM frakciójában. Eredményei: 3× világbajnok (1995, Basel – csapat, 1999, Budapest – csapat és váltó), 2× vb-ezüstérmes (1995, Basel – egyéni, 1998, Mexikóváros – csapat), 4× Európa-bajnok (1995, San Benedetto del Tronto – csapat, 1999, Drzonków – csapat és váltó, 2000, Székesfehérvár – váltó), 2× Eb-ezüstérmes (1996, San Benedetto del Tronto – egyéni, 1998, Uppsala – csapat), olimpiai 6. (1996), junior világbajnok (1990, Székesfehérvár – csapat), 8× magyar bajnok (1993 – egyéni, 1994 – csapat, 1995 – csapat, 1996 – váltó, csapat, 1999 – csapat, 2000 – csapat, 2001 – váltó). Díjai, elismerései: Kiváló ifjúsági sportoló (1988), Magyar Köztársaság jó tanulója-jó sportolója (1993).