Az orosz–ukrán háború lassan ötödik évének végéhez közeledik, és egyre nagyobb figyelem irányul arra, hogy a két ország milyen kompromisszumok árán lenne hajlandó lezárni a konfliktust. A béketárgyalások egyik legnehezebb kérdése kezdettől fogva az elfoglalt ukrán területek sorsa volt.
Oroszország ragaszkodik a megszerzett területek feletti ellenőrzéshez, Ukrajna pedig nemzetközileg elismert határainak helyreállítását követeli. A katonai, gazdasági és politikai nyomás azonban mindkét ország számára egyre fontosabbá teszi annak mérlegelését, hogy meddig érdemes folytatni a háborút.
A lehetséges fordulat megértéséhez ugyanakkor fontos különbséget tenni a területi követelések enyhítése, a frontvonalak mentén kötött tűzszünet és a területek jogi átengedése között. Az első kettő elvileg lehetőséget teremthet a harcok leállítására anélkül, hogy Ukrajna hivatalosan lemondana saját területeiről. Ez alapvető különbség, hiszen egy katonai helyzet ideiglenes elfogadása nem azonos a határok végleges megváltoztatásának elismerésével.
Az elmúlt napok diplomáciai fejleményei alapján azonban valóban megjelent egy új lehetőség. A Reuters november 9-i értesülése szerint egy magas rangú amerikai tisztviselő arról beszélt, hogy Oroszország és Ukrajna a háttéregyeztetéseken bizonyos rugalmasságot mutatott a területi kérdésekben. Az amerikai fél úgy látja, hogy a korábban teljesen összeegyeztethetetlen álláspontok között kialakulhat egy kompromisszum. Fontos azonban, hogy ez egyelőre amerikai értékelés, nem pedig Moszkva és Kijev által hivatalosan elfogadott megállapodás. Egy magas rangú ukrán tisztviselő kifejezetten cáfolta, hogy Kijev kész lenne területeket átengedni.
A változás egyik legfontosabb oka a háború elhúzódása. Oroszország 2022 februárjában indított teljes körű inváziója óta több mint négy és fél év telt el, és bár az orosz hadsereg Ukrajna területének megközelítőleg egyötödét ellenőrzi, az idei előrenyomulás jelentősen lelassult. Moszkva hatalmas katonai és gazdasági erőforrásokat fordít a háborúra, miközben az újabb területek elfoglalása egyre költségesebb. A katonai patthelyzethez közeli állapot növelheti annak vonzerejét, hogy Oroszország tárgyalások útján próbáljon elérni olyan célokat, amelyekért a fronton még hosszú ideig kellene harcolnia.
Vlagyimir Putyin számára ugyanakkor komoly politikai kockázatot jelentene, ha a háború lezárásakor nem tudna kézzelfogható eredményeket felmutatni. Az orosz vezetés továbbra is ragaszkodik a Donbasz egészének megszerzéséhez, beleértve azokat a területeket is, amelyeket az orosz hadsereg nem ellenőriz. Egy esetleges kompromisszum ezért Moszkva számára nem feltétlenül jelentené az elfoglalt területek nagy részéről való lemondást. Elképzelhető, hogy az orosz fél bizonyos követeléseinek enyhítéséért cserébe a megszállt területek feletti tényleges ellenőrzésének elfogadását, szankciók enyhítését vagy szélesebb biztonságpolitikai megállapodást szeretne elérni. Egyelőre azonban nincs nyilvános bizonyíték arra, hogy Putyin kész lenne feladni legfontosabb területi követeléseit.
Ukrajna egészen más helyzetből közelít a kérdéshez. Az ország több mint négy éve védekezik, infrastruktúrája súlyos károkat szenvedett, gazdasága jelentős külső támogatásra szorul, és a lakosságot folyamatosan megterhelik a légitámadások. A tél közeledtével az energetikai infrastruktúra elleni orosz csapások különösen nagy nyomást gyakorolnak Kijevre. November 10-én, éppen az újabb béketárgyalások kezdetén, az orosz hadsereg tíz ukrán régiót támadott, több jelentős elektromos alállomást megrongálva. Hat régióban áramkimaradások következtek be.
Volodimir Zelenszkij számára azonban a területi engedmény rendkívül érzékeny kérdés. Az ukrán katonák éveken át harcoltak ezekért a területekért, és az ország vezetése attól tart, hogy egy rosszul kialakított békemegállapodás csak időt adna Oroszországnak egy későbbi támadás előkészítésére. Ezért Kijev számára a legfontosabb kérdés nem pusztán az, hogy hol húzódna a tűzszüneti vonal, hanem az is, milyen garanciát kapna arra, hogy Oroszország nem indít újabb háborút.
Az amerikai közvetítők éppen ezen a ponton próbálnak áttörést elérni. A tárgyalásokon felmerült egy, a NATO ötödik cikkelyéhez hasonló biztonsági garanciarendszer lehetősége, amelynek célja Ukrajna védelme lenne egy újabb támadás esetén. Emellett az amerikai elképzelések között szerepel Ukrajna európai uniós csatlakozásának előmozdítása, valamint a háború utáni újjáépítés támogatása. Ezek olyan ösztönzők lehetnek, amelyek Kijev számára elfogadhatóbbá tehetnek egy kompromisszumot, bár a garanciák pontos tartalmáról még nincs megállapodás.
A diplomáciai folyamat felgyorsulásában Donald Trump amerikai elnöknek is jelentős szerepe van. Washington az elmúlt hetekben ismét nagyobb figyelmet fordított az ukrajnai háború lezárására, miután az iráni konfliktus hosszabb időre háttérbe szorította ezt a kérdést. Trump szerint a két háborúzó ország kimerült, és erősödik a megállapodás iránti szándék. Az amerikai elnök november 9-én arról is beszélt, hogy Ukrajna a háború után valamelyest eltérő területi formában létezhet tovább. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ukrán vezetés már elfogadta volna a határok megváltoztatását.
Az új diplomáciai lendület legfontosabb eseménye a november 10-én Abu-Dzabiban megkezdett amerikai–orosz–ukrán tárgyalássorozat. A február óta első ilyen háromoldalú egyeztetésen az amerikai küldöttséget Steve Witkoff és Jared Kushner képviseli, míg az ukrán delegációt Rusztem Umerov vezeti. Kushner a tárgyalások kezdetén arról beszélt, hogy az előzetes egyeztetések során sikerült szűkíteni a felek közötti különbségeket. Marco Rubio amerikai külügyminiszter pozitívnak, Zelenszkij pedig konstruktívnak értékelte az első napi megbeszéléseket, de egyik fél sem jelentett be áttörést.
A tárgyalások különlegessége, hogy Washington nem kizárólag az ukrajnai frontvonalakról szeretne megállapodást kötni. Az amerikai elképzelés egy szélesebb európai biztonsági rendszer kialakítását is magában foglalhatja, amelyben Oroszország és a NATO viszonya, a katonai kommunikáció, a fegyverzetellenőrzés és a szankciók jövője is szerepet kaphat. Moszkva számára ez különösen fontos, mert régóta követeli a NATO kelet-európai katonai jelenlétének korlátozását. Az európai országok viszont attól tartanak, hogy egy ilyen megállapodás saját biztonságukat is érintheti, ezért ragaszkodnak a tárgyalásokban való részvételhez.
A területi kompromisszum lehetősége valóban felgyorsíthatná a békefolyamatot, mert a háború egyik legnagyobb akadályát mozdíthatná el. Ha a felek elfogadnák, hogy a területi kérdéseket nem feltétlenül kell a harcok leállítása előtt véglegesen rendezni, akkor elméletileg megnyílhatna az út egy ellenőrzött tűzszünet felé. Ez lehetőséget teremthetne a fogolycserék folytatására, a civil infrastruktúra helyreállítására és a részletes békefeltételek kidolgozására.
Ugyanakkor Oroszország jelenleg nem támogat olyan azonnali tűzszünetet, amely nem tisztázza előre a háború utáni politikai és biztonsági feltételeket. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter ezt a novemberi tárgyalások során is hangsúlyozta. Ukrajna pedig nem szeretne olyan megállapodást, amelyben a biztonsági garanciák csak későbbi ígéretként szerepelnek. A két álláspont közötti különbség továbbra is jelentős.
Mennyire lehet tehát közel a béke? A novemberi fejlemények alapján a diplomáciai folyamat kétségtelenül új lendületet kapott. Az, hogy kilenc hónap után ismét közvetlen tárgyalások zajlanak amerikai közvetítéssel, és Washington szerint mindkét fél mutat bizonyos rugalmasságot, fontos előrelépés. Ugyanakkor a legnehezebb kérdésekben továbbra sincs nyilvános megállapodás. Nem tisztázott a Donbasz jövője, az amerikai és európai biztonsági garanciák pontos formája, valamint az sem, milyen feltételekkel lenne hajlandó Moszkva leállítani a támadásokat.
A következő hetekben elsősorban az mutathatja meg a tárgyalások valódi eredményét, hogy sikerül-e konkrét biztonsági garanciákról megállapodni, létrejöhet-e Putyin és Zelenszkij között vezetői szintű találkozó, illetve mutatkozik-e hajlandóság a harcok tényleges mérséklésére. Ezek nélkül a diplomáciai nyilatkozatok önmagukban nem elegendők a békéhez.
