Alig néhány nappal a november 3-i amerikai félidős választások előtt Donald Trump külpolitikája a republikánusok egyik legfontosabb kampánykérdésévé vált. Az elnök korábban több nemzetközi konfliktus lezárásában és tűzszünet létrehozásában is szerepet vállalt, politikai üzeneteinek középpontjában pedig sokáig a béketeremtés állt.
Csakhogy az orosz–ukrán háború továbbra sem ért véget, az Egyesült Államok Irán elleni háborúja pedig már hónapok óta tart. A két konfliktus nemcsak Trump nemzetközi megítélését, hanem az amerikai választók mindennapjait is befolyásolja.
A legnagyobb politikai problémát jelenleg az iráni háború gazdasági következményei jelentik. A megemelkedett olajárak, a dráguló üzemanyag és az infláció közvetlenül érinti az amerikai háztartásokat. A Reuters október 24-i beszámolója szerint egy felmérésben az amerikaiak 78 százaléka úgy vélte, hogy Trump politikája is hozzájárult ahhoz, hogy az árak gyorsabban emelkednek, mint a jövedelmük. A Pew Research Center októberi kutatásában pedig a megkérdezettek 65 százaléka elégedetlen volt az elnök iráni katonai fellépésével.
Az orosz–ukrán háború más szempontból jelent kihívást Trump számára. Az elnök korábban gyors békekötést ígért, ám a konfliktus továbbra is tart, és Washington diplomáciai erőfeszítései egyelőre nem hoztak átfogó megállapodást. A Pew Research Center áprilisi felmérése szerint az amerikaiak 66 százaléka nem bízott abban, hogy Trump megfelelő döntéseket hoz az ukrajnai háború ügyében. Ez azért fontos, mert a béketeremtő politikus képe Trump egyik meghatározó külpolitikai üzenete volt.
Ugyanakkor az elnök diplomáciai eredményeit sem lehet figyelmen kívül hagyni. A korábbi tűzszüneti megállapodásokban és nemzetközi közvetítésekben játszott szerepe erősítheti azt az érvelését, hogy képes tárgyalóasztalhoz ültetni egymással szemben álló feleket. A republikánus szavazók egy része továbbra is támogatja az iráni katonai fellépést, különösen azok, akik Iránt súlyos nemzetbiztonsági fenyegetésnek tekintik. A diplomáciai sikerek választási jelentősége azonban attól is függ, mennyire érzik a választók tartósnak az elért eredményeket.
A kérdés tehát az, hogy Ukrajna okozhatja-e Trump politikai bukását. Önmagában az ukrajnai háború aligha magyarázná egy esetleges republikánus választási vereség egészét. A Chatham House elemzése szerint az amerikai választók számára továbbra is a megélhetés, az infláció és az üzemanyagárak a legfontosabb kérdések. A külpolitika azonban akkor válik igazán meghatározóvá, amikor annak következményei közvetlenül megjelennek a családok kiadásaiban.
A két háború együttes hatása ezért különösen fontos. Miközben Trump a nemzetközi konfliktusok lezárásában elért eredményeire hivatkozhat, ellenfelei az elhúzódó iráni háborút, az ukrajnai béke hiányát és a gazdasági következményeket állíthatják kampányuk középpontjába.
A november 3-i választáson ugyanakkor nem Trump elnöki tisztsége forog kockán, hanem a Kongresszus összetétele. Ha a republikánusok elveszítik a képviselőház vagy a szenátus ellenőrzését, az jelentősen megnehezítheti az elnök belpolitikai programjának megvalósítását, és fokozhatja a kormányzat kongresszusi ellenőrzését.
Trump számára tehát nem pusztán az a kérdés, hogy hány háború lezárásában játszott szerepet, hanem az is, hogy az amerikai választók mit érzékelnek ezekből a sikerekből. A félidős választások egyik meghatározó dilemmája, hogy a diplomáciai eredmények vagy a még mindig tartó konfliktusok politikai és gazdasági következményei kapnak-e nagyobb hangsúlyt a választói döntésekben.
