Úgy tűnik, nem volt hatástalan Donald Trump amerikai elnök október 10-i kijelentése, amikor Volodimir Zelenszkij leváltásáról elmélkedett, mert az ukrán elnök egyre békülékenyebb hangokat üt meg, és végső soron Trump rákényszerítheti a megállapodásra Oroszországgal.
Donald Trump amerikai és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök között lényegében soha nem volt felhőtlen a viszony. Már első találkozójuk előtt is arra utalt, hogy az amerikai támogatások felével nem tud elszámolni Ukrajna.
A 2025. február 28-i találkozójuk pedig megpecsételte kapcsolatukat, amikor nyilvánosan figyelmeztette az ukrán vezetőt, hogy nem Amerikának kellene hálásnak lenni Ukrajna felé, hanem éppen fordítva, Zelenszkij pedig nem követelhet semmit sem tőlük. Az emlékezetes és botrányos találkozó eredetileg az amerikai–ukrán ásványkincs-megállapodás aláírását készítette volna elő, de a sajtó jelenlétében nyílt veszekedésbe fordult.
Ez a katasztrófális viszony akkor enyhült, amikor Trump úgy érezte, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti megállapodást Vlagyimir Putyin sem ambícionálja eléggé.
A személyes viszony rendezésére lehetőséget nyújtott a 2025. április 26-i vatikáni találkozójuk, amikor Ferenc pápa temetése előtt négyszemközt beszélhettek a Szent Péter-bazilikában. Ezt követően Trump Putyinnal szemben is keményebb hangot ütött meg.
Néhány nappal később, április 30-án pedig megszületett az amerikai–ukrán újjáépítési befektetési alapról szóló megállapodás is. Az alku amerikai gazdasági érdekeltséget teremtett Ukrajna ásványkincseinek kiaknázásában és újjáépítésében, miközben az ország megtartotta természeti erőforrásai feletti rendelkezését. A korábbi amerikai segítséget nem alakították visszafizetendő ukrán adóssággá, de a szerződés közvetlen katonai biztonsági garanciát sem adott.
A viszony megváltozásának egyértelmű jelét láthattuk, amikor az ukránok az amerikai Starshield műholdas rendszer segítségével egyre keményebben kezték támadni az orosz olajfinomítókat, üzemanyagellátókat. Csakhogy miután Trump kudarcot vallott az Iránnal kötendő béke kérdésében, az Oroszország elleni szankciók és a közel-keleti feszültségek, a Hormuzi-szoros lezárása okán pedig az olajárak ismét az egekbe emelkedtek, a közelgő, novemberi amerikai félidős választások előtt ezen a helyzeten az amerikai polgárok érdekében okvetlenül változtatni kívánt.
Trump október 9-én jelentette be, hogy megállapodott Vlagyimir Putyinnal az orosz üzemanyagokat sújtó szankciók átmeneti feloldásáról és orosz dízel vásárlásáról. Az ukrán elnök azonban ismét rosszul mérte fel a helyzetet, az Európában megszokott, de Amerikában elfogadhatatlan éles kritikát adta erre, mintegy felelőssé téve Trumpot, hogy újabb bevételhez juttatja Moszkvát a háború folytatásához.
Nem csoda, hogy másnap Donald Trump a Fehér Házban újságírók előtt úgy fogalmazott: „azt javaslom, szerezzenek egy új vezetőt, aki képes megállapodást kötni” a háború lezárásáról. Hozzátette, hogy (Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek) „számos lehetősége volt, de valamilyen okból mégsem kötött soha megállapodást”.
Nyomatékként pedig az ukránok számára nélkülözhetetlen műholdas rendszerhez való hozzáférést is korlátozták néhány napra.
Noha Európa egyre több pénzt áldoz Ukrajna védelmére, az amerikai hírszerzést és technológiát nem tudja kiváltani vagy helyettesíteni. Ezért Trump és Zelenszkij újabb konfliktusai – a korábbi kibékülések ellenére is – közvetlen veszélyt jelenthetnek Kijev számára.
Az amerikai nyomás láthatóan hatott, mert tegnap – miután tárgyalt Steve Witkoff-fal, az amerikai elnök különmegbízottjával Oslóban – már úgy nyilatokozott, hogy az Egyesült Államok megerősítette: megbízható biztonsági garanciákat nyújtana Ukrajnának, olyan megoldásokat, amelyek a NATO kollektív védelmet biztosító ötödik cikkelyéhez hasonló garanciákat jelentenének az ország számára.
A megbeszélést követően Witkoff ma Szentpéterváron tárgyal Vlagyimir Putyinnal, ahol várhatóan ismerteti a legújabb béke- vagy legalább is tartós tűzszüneti javaslatokat, amelyeket el nem ismerve, de lényegében Zelenszkij beleegyezésével adhat elő.
