Oroszország továbbra is nagy ütemben toboroz katonákat az ukrajnai háborúhoz, ám nyugati tisztviselők szerint az elmúlt két hónapban már több embert veszített a harctéren, mint amennyit sikerült újonnan besoroznia.
Moszkva jelenleg hozzávetőleg napi ezer új katonát, vagyis havonta mintegy 30 ezer embert tud toborozni. A veszteségek azonban ennél magasabbak: a nyugati becslések szerint havonta körülbelül hatezer fővel több katona esik ki halál vagy sebesülés miatt, mint amennyi új emberrel az orosz hadsereg fel tudja tölteni az állományát. Ez nem azt jelenti, hogy Oroszország havonta csupán hatezer katonát veszít, hanem azt, hogy a teljes veszteség és az újonnan toborzottak száma között alakult ki ekkora negatív különbség.
A helyzet azért különösen fontos, mert a háború korábbi szakaszaiban Oroszország a hatalmas veszteségek ellenére képes volt folyamatosan új emberekkel feltölteni a hadsereget. A Guardian egy korábbi elemzése szerint a nyugati becslések jelenleg havi több mint 30 ezer fős orosz veszteségről beszélnek, miközben a napi körülbelül ezer fős toborzási ütem azt eredményezi, hogy az új katonák jelentős része már nem a hadsereg létszámának növelésére, hanem egyszerűen a kiesők pótlására szolgál. Ez komoly problémát jelenthet a Kreml számára, ha hosszú távon fennmarad ez a tendencia – írja a The Guardian nyugati tisztviselőkre hivatkozva.
Nyugati tisztviselők szerint Vlagyimir Putyin egyik válasza erre az lehet, hogy a szárazföldi hadszíntéren elszenvedett súlyos veszteségek mellett fokozza az Ukrajna elleni távolsági támadásokat. Július eleje óta Oroszország több mint 360 rakétát indított, és különösen az ukrán polgári és energetikai infrastruktúrát támadja. A nyugati értékelés szerint Moszkva arra készülhet, hogy a következő télen az energiaellátás rombolásával próbálja megtörni az ukrán társadalom ellenállását, kihasználva többek között Kijev ballisztikus rakéták elleni légvédelmének hiányosságait.
Putyin számára az egyik lehetséges megoldás egy újabb nagy mozgósítás lenne, ez azonban komoly politikai és gazdasági kockázatot jelentene. A 2022 őszén elrendelt részleges mobilizáció során 300 ezer tartalékost hívtak be, és a folyamat hatalmas társadalmi feszültséget okozott. Nyugati tisztviselők becslése szerint akkor körülbelül egymillió orosz hagyta el az országot, köztük sok magasan képzett munkavállaló, és kevesebb mint felük tért vissza. Egy újabb, több százezer embert érintő mozgósítás ezért nemcsak társadalmi elégedetlenséget válthatna ki, hanem tovább ronthatná az orosz gazdaság munkaerőhelyzetét is.
Ráadásul az sem biztos, hogy az orosz hadsereg képes lenne egyszerre több százezer újonnan behívott katonát megfelelően felszerelni, kiképezni és irányítani. Nyugati értékelések szerint ehhez elegendő felszerelésre és tisztre is szükség lenne, amelyekből szintén hiány mutatkozhat. Emiatt a Kreml egyelőre inkább magas fizetésekkel és jelentős belépési bónuszokkal próbálja rávenni az orosz férfiakat a szerződéses katonai szolgálatra. A Guardian beszámolója szerint azonban egyre nehezebb elegendő önkéntest találni, ezért egyes régiókban egyre agresszívebb toborzási módszerekről számolnak be.
Az UNIAN ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az ukrán katonai hírszerzés és a külföldi hírszerző szolgálat információi szerint Oroszország 2026–2027-ben további mozgósítási hullámmal számolhat, amelynek keretében 2026-ban 300 ezer, majd 2027-ben újabb 300 ezer embert szeretnének bevonni. Ezt azonban érdemes külön kezelni a jelenlegi nyugati értékeléstől: az orosz vezetés hivatalosan tagadta, hogy már döntés született volna egy újabb tömeges mobilizációról, és nyugati források sem látnak egyelőre bizonyítékot arra, hogy Putyin meghozta volna ezt a döntést.
A nyugati tisztviselők szerint az orosz veszteségek ellenére Putyin továbbra is felőrlő háborúban gondolkodik. A cél az lehet, hogy Oroszország hosszabb ideig bírja emberrel, fegyverrel és gazdasági erőforrásokkal, mint Ukrajna és annak támogatói, miközben Moszkva megpróbálja elérni, hogy a nyugati országok társadalmai és kormányai idővel belefáradjanak Ukrajna támogatásába. Éppen ezért a havi hatezres létszámhiány önmagában még nem jelenti azt, hogy az orosz hadsereg rövid időn belül kifogyna a katonákból. Ha azonban a veszteségek tartósan meghaladják a toborzást, a Kremlnek előbb-utóbb választania kellhet a még magasabb pénzügyi ösztönzők, az egyre erőteljesebb toborzás vagy egy újabb mobilizáció között.
A NATO-val kapcsolatban a nyugati értékelés ugyanakkor érdekes kettősséget mutat. Miközben Oroszország továbbra is fenyegető retorikát alkalmaz Nagy-Britanniával és más NATO-országokkal szemben, a megkérdezett tisztviselők szerint Putyin jelenleg kifejezetten el akarja kerülni a NATO-val való közvetlen katonai összecsapást. Úgy vélik, Moszkva fenyegetéseinek egyik célja inkább a félelemkeltés, az európai egység megbontása és az Ukrajnának nyújtott támogatás gyengítése. A jelenlegi emberveszteségek fényében egy újabb, közvetlen NATO-konfliktus ráadásul az orosz hadseregre még nagyobb terhet róna.
