A sífutás, mint technikai sport

A Magyar Síszövetség északi szakágának kapitánya, Szőcs Emőke tizenkét éve Szocsiban még sílövőként szerepelt, akkor egyetlen sárga bőröndben vitték számára a vaxot, miközben a norvégok kamionnal érkeztek az oroszországi ötkarikás játékokra.

„Már nem egy bőrönd van, hanem három, de a norvégok ugyanúgy kamionnal érkeznek. Hozzájuk képest mi egy százalékot sem tudunk vaxokra költeni” – kezdte a feltételek közti különbség ismertetését a csíkszeredai születésű szakember. „Sok nemzetnek saját kémikusai vannak, akik maguk állítják elő a vaxokat. Ezzel azért mi nem fogunk tudni élni, ez fényévekre van tőlünk. Ezek a nemzetek előrébb járnak, mint a vaxgyártók. Ezekben a kamionokban hoznak struktúrázót is, amiből egyetlen gép 120 ezer euróba kerül, de lehet, hogy keveset mondtam.”

A sífutó Büki Ádám szerint a fentebbi okok miatt lehetetlen versenyezni a nagy sínemzetekkel, de szerencsére az osztrákokkal van szerződésük, amely alapján a versenylécet ők készítik elő, ami óriási segítség.

„Nemcsak a tudásbeli különbség számít, ugyanis több réteget kell felrakni a lécekre, márpedig egy kis doboz por kerül 140-150 euróba. Azért ez számunkra nem olyan, hogy akkor most tesztelek négy-öt port, mert így egyetlen versenyre elszórhatnánk akár ezer eurót is” – mondta a 30 éves sífutó.

Büki úgy tippelte, a norvég és svéd kamionokban 400-500 pár síléc lehet, de úgy vélte, a körülményekhez képest darabszámra ők sem állnak rosszul, mert több mint húsz lécük van.

„Ez mind különböző. Mondjuk klasszikus stílusra mindössze öt páram van, ami nagyon kevés, nekem például nincs hideg hóra lécem. Szabadstílusra jobban állok, ott az összes típusú havat le tudom fedni. Van hideg, univerzális, meleg hóra való léc” – tért át a lécekre a négy éve sílövészetről sífutásra váltó sportoló, aki így a klasszikus stílussal csak nemrég kezdett komolyabban foglalkozni.

Elárulta, nagyon nehéz hozzájutni jó lécekhez. A legalsó szintet a bolti lécek jelentik, de azokkal versenyen senki nem megy.

„A következő lépcsőfokot a közvetlenül a gyárból vásárolt lécek jelentik, az már olyan, hogy vagy jó lesz, vagy nem, de inkább csak harminc százalékuk jó. Ha számozott, az még eggyel jobb, mert azokat már tesztelték és kiválogatták. Ennél is feljebb van, amikor egy világkupa-állomáson a különböző márkák odahoznak leválogatott léceket, de a legjobb az, amikor egy élversenyzőnek az ötödik, hatodik, tizedik lécét sikerül megszerezni, amire ő azt mondja, hogy nem csúszik, ezért neki az nem kell. Na, azok a legjobbak. Ilyenből nekem három van, de az egyik elég régi, így azt már versenyen nem tudom használni” – mesélt az egyenlőtlen helyzetet teremtő felszerelésekről Büki.

Ennek fényében talán nem véletlen, hogy sífutásban mindössze két nemzet – a norvég és a svéd – nyert aranyat a milánói-cortinai téli olimpián, de érme is csak további hatnak van, így a franciáknak, az amerikaiaknak, a svájciaknak, a németeknek, a finneknek és a házigazda olaszoknak. A sportág 12 számából még kettő van hátra, szombaton a férfiak, vasárnap a nők futják az 50 kilométert klasszikus stílusban.