Az Art Market Budapest nemzetközi kiállítói között idén is megtalálható a Magyar Művészeti Akadémia. A Nexus című kiállításon együtt láthatók az MMA-ösztöndíjasok, a középgenerációs művészek és az idősebb mesterek munkái, a tárlat koncepciója pedig azt is felfedi, hol van az átjárás az alkotásaik között, mitől lesz organikus egy a képeikkel, szobraikkal, textilmunkáikkal berendezett tér. Iski Kocsis Tiborral, a kiállítás társkurátorával, az MMA levelező tagjával a manuális és analóg képek felértékelődéséről, a jelenlétről és az MMA-ösztöndíjasok londoni kiállításáról beszélgettünk.
-Milyen közegben mutatkoznak be a Magyar Művészeti Akadémia tagjainak alkotásai az október 14-én megnyíló Art Market Budapesten az MTK Sportparkban?
-Az Art Market Budapest 2011-ben jött létre. Egy kortárs, nemzetközi képzőművészeti vásár, platform, amelyre külföldi és hazai kereskedelmi galériákat és hazai művészeti intézményeket, valamint nonprofit szervezeteket is meghívnak.
Ez egy hagyományos értelemben vett Art Fair. Ilyen típusú vásárokat rendeznek szerte a világon Bécstől Új-Delhiig. Kiállító művészként vagy kurátorként már legalább negyven hasonló vásáron vettem részt.
A tavalyi évben az Art Market Budapesten már kiállított a Magyar Művészeti Akadémia egy száz négyzetméteres standon. Akkor az volt az alapkoncepciónk, hogy az akadémia generációkon átívelve kurátori válogatás keresztmetszetében mutassa be a hazai kortárs képzőművészek és iparművészek munkáit.
-Az Art Market Budapesten valóban meg lehet vásárolni az alkotásokat?
-Igen, viszont az MMA nem kereskedik a kiállított műtárgyakkal. Még csak árlistát sem tartunk a standon, és nem is kommunikáljuk az árakat. Abban viszont, úgy érezzük, segítenünk kell a művészek munkáját, hogy az alkotót összekapcsoljuk a potenciális komoly érdeklődővel.
-Miben más az idei kiállítás, mint a tavalyi?
-A korábbi száz négyzetméterrel szemben idén már százötven négyzetméteren harminc alkotó munkáit tekinthetik meg a látogatók. Arra törekedtünk, hogy minél több műalkotást tudjunk bemutatni, így egy-egy művésztől több munka is megjelenhet. Szempont, hogy ne legyenek bezsúfolva a műtárgyak, inkább valódi kiállítást kívánunk rendezni, vásári közegben. A legfontosabb célunk, hogy az MMA akadémikusait, köztestületi tagjait, ösztöndíjasait és művészetüket népszerűsítsük, ami így a hazai művészek mind a három ma élő generációját lefedi.
-Mi alapján válogatták a kiállításon látható műveket?
-Az a célunk, hogy minél több művész kapjon lehetőséget, és ehhez tartjuk is magunkat. Azoknak a műveit, akik tavaly kiállítottak, idén nem mutatjuk be. Az idei és a tavalyi névsort figyelembe véve, most tartunk nagyjából száz művésznél. Minden művésztől bekértünk 4-5 alkotást, és ezekből választottuk ki Szurcsik József Kossuth-díjas képzőművésszel, az MMA Képzőművészeti Tagozatának vezetőjével és Reining Vivien ösztöndíjas képzőművésszel közösen azt a nagyszámú művet, amely a kiállításon szerepel.
-Az, hogy idén már 150 négyzetméteren állítanak ki, azt jelzi, hogy a tavalyi kiállítás sikert aratott?
- Igen, nagyon sikeres volt, nagy számú érdeklődőt vonzottunk. Sok időt töltöttem a kiállításon, ott voltam a megnyitón, majd tartottunk kurátori tárlatvezetést is, amelyen számos érdeklődő vett részt. Nagyon pozitívak voltak a közvetlen visszajelzések mind a művészek, mind a gyűjtők részéről. Sokan elmondták, hogy a Magyar Művészeti Akadémia standján meghatározó élményben volt részük az Art Market Budapest keretén belül. Későbbi visszajelzésekből megtudtuk a kollégáktól, hogy jó néhány általunk kiállított mű gazdára is talált.
- Kik látogatják az ilyen művészeti vásárokat? Gyűjtők, szakmabeliek vagy a nagyközönség is?
-Igen, az Art Market Budapesthez hasonló, vásárok, kiállítások külföldön és Magyarországon egyaránt vonzzák a nagyközönséget is. Ezeket a vásárokat nagy átlagban negyven-ötvenezer, ember vagy még ennél is több látogatja meg. De nem csak a potenciális vásárlók jönnek, ez egy bevált társasági, kulturális esemény. Koncentrált, pár napig látható program, csütörtöktől vasárnapig családi, baráti vagy egyéni látogatói formában, amely nemcsak Budapesten, hanem Bécsben, Párizsban és a világ számos metropolisában tömegeket vonz.
A nagyszámú közönségnek csak töredéke vásárol, így ez inkább kulturális programnak minősül. Egyszerre egy helyen több galéria és intézmény akár több tízezer alkotást is bemutat. Ez jó alkalom arra, hogy a hazai művészeti galériák reprezentált művészeinek munkáit, illetve a külföldi galériák Magyarországra hozott műalkotásait is megnézzék egyetlen délutánon.
-A tavalyi kiállítás címe Raszter volt, az idei pedig a Nexus címet kapta.
-Szerettünk volna egy a tavalyihoz hasonló frappáns rövid címet választani, amelyhez kialakítottuk a koncepciót és a kiállítók névsorát. Kurátorként mind a hárman kicsit másképp közelítettünk ehhez a címhez.
Egyfajta közösségre, közösségteremtésre, kapcsolódási pontokra, generációkon való átívelésre is utal a címválasztás. A kiállításhoz kapcsolódóan megjelenik egy katalógus is, amelyben minden kiállító művész szerepel, és melyben mind a három kurátor előszava is olvasható.
-Ön hogyan közelítette meg ezt a témát?
-Az én előszómnak az a címe: A jelenlét képei. Az engem foglalkoztató, generációkon átívelő kortárs közeget, és magát a „hídépítést” szeretném megmutatni a különböző generációk, illetve a különböző stílusok és műfajok között. A kiállítás nem egységes stílusképet kíván felmutatni, hanem olyan organikus mezőt, amelyben a művek egymásra reflektálva teszik érzékelhetővé a kortárs magyar képzőművészet sokféleségét. A hazai és nemzetközi színtéren egyaránt jelen lévő alkotók festményei, szobrai, kisplasztikái, grafikái és transzmediális munkái különböző irányokból közelítenek egy alapvető kérdéshez: hogyan vagyunk jelen a világban, és hogyan válik az, amit látunk, képpé?
A színanalitikus absztrakt festészet, a koncentrált gesztus, az anyagkísérletek és kromatikus rétegződések mellett figurális, szürreális és kultúrtörténeti utalásokat hordozó művek is láthatók a kiállításon.
Számomra fontos volt, hogy olyan alkotások is szerepeljenek a tárlaton, amelyek a posztdigitális ember identitásának bizonytalanságára, a technikai kép által átalakított látásra, vagy a groteszk, az irónia és a humor eszközeivel reflektálnak társadalmi tapasztalatainkra.
Ez különösen lényegessé válik napjainkban, amikor képek megszámlálhatatlan sokasága vesz körül bennünket, és a technikai kép már nemcsak közvetíti, hanem alakítja is valóságtapasztalatunkat.
-Az embereket ma megrémíti, felzaklatja a képek özöne, tartanak a manipulációtól is, mivel a valóság sok szegmenséről csak képeken keresztül értesülhetnek. Miben segítheti őket a művészet ebben a helyzetben?
-Ebben a felgyorsult vizuális környezetben a műalkotás másfajta időt kínál: megállít, koncentrál, és visszavezeti a nézőt a látás elemi tapasztalatához. A művészi munka ma a jelenlét gyakorlata. A NEXUS – A jelenlét képei ezért nem pusztán cím, hanem kurátori állítás is. Kapcsolódási pont mű és mű, generáció és generáció, hagyomány és jelen, analóg és digitális, figuráció és absztrakció, anyag és kép között. A kiállítás összeköt, feltár és keresztmetszetet ad – miközben arra invitál, hogy a képek között haladva saját jelenlétünkre is figyeljünk.
-Kapcsolódnak-e rendezvények a kiállításhoz?
-Pénteken 16 órától és szombaton 11 órától kurátori tárlatvezetésünk lesz, és a szerda esti megnyitó esemény is különleges élményt tartogat – minderről több fórumon is hírt adtunk, az információk többek közt a közösségi média felületeken is elérhetők.
-Beszéljünk a londoni kiállításról, amelyen az MMA ösztöndíjasok idei tárlatából látható keresztmetszet. A fiatal alkotók nem egyszerűen csak a londoni Liszt Intézetben állíthatnak ki, hanem a kiállítás a London Design Festival programjának része lett, így egy nagyon jelentős nemzetközi fórumon mutatkozhattak be.
-Részünkről tudatos döntés volt, hogy a Design Festival idejére tettük a megnyitót. Bekerültünk a programfüzetbe is, eseményünk helyszíne a – Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ London – szerepelt a térképen, és így nagyszámú közönség látogatta meg az MMA kiállítását is. Ezáltal megtöbbszöröztük a látogatók számát. A megnyitón pedig egy Londonban élő volt ösztöndíjasunk adott koncertet, emelve a program fényét.
-Hogyan válogatták a kiállított alkotásokat?
-A Pesti Vigadóban állítottuk ki tavasszal a 2026-os Essentia Artis keretében az ösztöndíjasok munkáit, ezekből válogattam. Az idei tárlat alapgondolata ez volt: Őrizni, Használni és Teremteni. A Pesti Vigadó hatodik emeleti nagytermében ötvennégy tárgyalkotó munkái voltak láthatók, közülük huszonnégy művész alkotásait vittük ki Londonba. A válogatás korlátait a kiállítótér mérete határozta meg, így sajnos nem tudtam minden érintett művész munkáját bemutatni. Maga a kiállítás és a megnyitó esemény is kapcsolódott a londoni Design Festival rendezvényéhez. Az egyhetes fesztivál idején London-szerte több helyszínen zajlanak művészeti események, a formatervezéshez, a dizájnhoz kötődő kiállítások. Ezért a válogatásnak az is fontos szempontja volt, hogy olyan művészeket is kivigyünk, akik formatervezők.
-Mennyire érdekli az angol közönséget a magyar képző- és iparművészet?
-Mindig felmerül a magyar intézetekkel kapcsolatban, hogy kinek rendeznek kiállítást és programokat: a helyi magyar közönségnek vagy az adott ország közönségének. A mi megnyitóeseményünk, és a kiállításunk egész látogatási ideje alatt egyaránt vonzotta a helyi brit közösségeket, a Londonban élő magyarokat, és a több nemzetiségű város szélesebb külföldi közönségét is meg tudta szólítani a program.
Mindez köszönhető a Liszt Intézet munkájának, a folyamatos jelenlétének a közösségi internetes platformokon, illetve a London belvárosában lévő különleges helyszínének, valamint az elmúlt huszonöt évben folyamatosan kialakított jó kulturális kapcsolatoknak a helyi sajtóval és a közönséggel.
-Mennyire van a látogatottság szempontjából kedvező helyen a londoni Liszt Intézet?
-Egy kiemelt helyszínen, a belvárosban található a Nemzeti Galéria közelében. Olyan, mintha Budapesten a Hősök tere közelében lenne. A turisták közül nagyon sokan ellátogatnak oda, és megnézik a kiállításokat. Ez egy óriási lehetőség. Az igazgatóval, Zákonyi Botonddal és munkatársaival beszélgettem kint, aki elmondta, hogy az ott élő népes magyar közösség is nagyon érdeklődik a programok iránt. A Liszt Intézetek programjai itt is, mint mindenhol a világon, ingyenesek.
Az interjú a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával készült.
